Persze, a véletlent nem könnyű kiszámítani. Bízzunk a legjobbakban...
Arra gondoltam, hogy a hegyekbe utazva, mi lehet célszerűbb feladat, mint Kocsis Francisko barátomat meglepni egy, a verseiből válogatott kétnyelvű könyvvel, úgy, ahogyan azt pár éve Culcer Danival megtettem?
Így aztán tegnap reggel levettem Francisko könyveit a polcról, nekiláttam az olvasásnak, válogatásnak, rendszerezéshez, számba vettem a már elkészült fordításokat, összeállítottam a kötet vázlatát, levelet írtam a barátomnak és újabb verseket kértem postafordultával, ma pedig nekiláttam a fordításnak.
Alább jönnek az első, frissen lefordított versek - olyan sorrendben, ahogy elkészültek. Ha csak lehet, igyekszem betartani a könyv előzetes felépítését, a versek sorrendjét, feltüntetve a verskötetet, amelyből a válogatás történt.
Tehát:
KOCSIS
FRANCISKO
Muzica
nopţilor / Éjszakák zenéje
Poezii
alese / Válogatott versek
Traduse
de Cseke Gábor
tolmácsolásában
UMBRELA PROFETULUI / A
PRÓFÉTA ESERNYŐJE (1998)
Parabola lupilor
Din liniştea marilor
ninsori, când
renii aerului parcă trag
spre miazăzi
tot polul
încărcat în sănii de
sidef,
vin lupii ca un grup de
bocitoare,
fiecare sunet sfâşietor
amplifică foamea şi mai
rupe
o bucată din giulgiul de
nea,
vin lupii care trăiesc
numai din victorii,
ca alte câteva specii
ale pământului.
Farkas-parabola
Roppant havazások
csöndjéből, amikor
a lég rénszarvasai
mintha déli irányba vonszolnák
az egész sarkot
elefáncsont szánjaikon
jönnek a farkasok
siratóasszonyokként csapatostól
a marcangolás hangzatai
növelik az éhséget és
tovább
szaggatják a hólepelt
jönnek a farkasok a csak
győzelmekből élők
akár a földkerekség
némely faja
Toamna
Toamna: copacii rămân
goi
şi perfect imobili
ca femeia lui Lot
după ce s-a întors
să privească o clipă
incendiul divin —
durerea devine
pătrunzătoare
ca o rază roengten —
în mine e o dură
credinţă
la care pe nimeni nu voi
converti.
Az ősz
Ősszel: a fák
lecsupaszodnak
és teljesen lemerevednek
miként Lót asszonya
miután hátrafordult
hogy egy pillantást
vessen az isteni tűzre –
a fájdalom átható lesz
mint a röntgensugár –
szilárdan él bennem a
hit
melyre senkit meg nem
térítenék
Întâmplări
Sunt întâmplări fără
timp
ca acestea:
după vis, realitatea
îndreaptă retina
ca un tinichigiu o tablă
îndoită;
soldaţii care poartă
berbecul
nu se mai mulţumesc să
doboare
poarta,
ei dărâmă toată
cetatea;
poetul pune cuvintele sale
într-un vers ca o săgeată
cu vârful de argint.
Esetek
Léteznek időtlen esetek
miként ezek:
az álom után a valóság
elegyengeti a retinát
akár a bádogos a
meggörbült lemezt
a faltörőkost cipelő
harcosoknak
nem elég beszakítani
a kaput
lerombolják az egész
várat
szavait a költő
nyílvesszőként illeszti
versbe
hegyük ezüstből
Ţipătul
Stau în pântecul
materiei şi gândesc
într-o limbă de
circulaţie restrânsă;
în adâncul plămânilor
mei,
discobolul e pregătit
să arunce în afară
ţipătul universal;
in orice limbă,
ţipătul are acelaşi
înţeles.
A sikoly
Ülök az
anyag méhében és egy szűk
körben
használt nyelven gondolkodom;
tüdőm
mélyén
a
diszkoszvető készen áll,
hogy világra
hajítsa az egyetemes
sikolyt
bármely
nyelven
egyet
jelent: sikolyt
Jurnal
Parcă aş avea nervi de
sârmă ghimpată,
aşa îi simt, înnebunit
de ei;
totul se comprimă
fulgerător
şi devine trecut,
zadarnic am învăţat
atâtea lucruri,
dacă nu ne sunt de nici
un folos;
ochii noştri au învăţat
să plângă
mai subtil şi-şi
transportă lacrimile
dincolo de natură, într-o
deltă volatilă;
istoria e aproape fără
civili,
ceilalţi au ordin să nu
plângă.
Napló
Idegeim mintha
szögesdrótból lennének
érzem az ólálkodó őrületet;
minden villámgyorsan
összepréselődik
és múlttá leszen;
hiába tanultunk annyi
mindent
ha semmi hasznát nem
vesszük;
szemünk megtanult
kifejezőbben
sírni és képes a
természeten túlra,
egy illó deltába
szállítani a könnyeket;
a történelem már-már
civilek nélküli,
a többiek parancsba
kapták: ne sírjatok
Oraşul
Oraşul e o imensă sală
de aştep-
tare. Toată lumea
aşteaptă pe cine-
va, aşteaptă ceva. Plouă
mult, sin-
gurătatea este aproape
adevărată.
Oamenii cumpără nutrii
şi câini
blânzi care îi latră pe
nume; gos-
podinele spală mai mult,
pielea de
pe mâini le-a devenit
subţire ca o
membrană, transparentă;
copiii plâng uşor, cei
mari se
enervează şi fac
educaţie et caetera
et da capo.
Plouă mult, toţi par
înlăcrimaţi,
si mulţi sunt cu
adevărat.
A város
A város egy óriási váró-
terem. Mindenki vár
valaki-
re, vár valamit. Gyakran
esik, a ma-
gány már-már
valóságos.
Az emberek szelíd nutriát
és
kutyát vásárolnak, ezek
a nevüket ugatják; a házi-
asszonyok még többet
mosnak, kezük
bőre elvékonyodott akár
a
hártya, áttetsző;
a gyermekeknél könnyen
törik a mécses, a felnőttek
idegesek és rájuk
szólnak satöbbi
et da capo.
Gyakori az eső, úgy
tűnik, mindenki könnyes,
és sokan valóban azok.
Plopii
Plopii din oraş, plopii
de la mar-
ginea oraşului, plopii de
la ţară şi
plopii din întreaga lume
privesc
turlele bisericilor;
în acest spaţiu, unde
pentru două
fiinţe obiectele
niciodată nu vor fi
cu adevărat identice,
plopii foşnesc,
toţi plopii foşnesc la
unison.
A nyárfák
Városi nyárfák,
városszéli
nyárfák, vidéki nyárfák
és
a világmindenség nyárfái
a templom-
tornyokat fürkészik;
e térben amelyben két
személy számára a
dolgok igazából sose
lesznek azonosak, a
nyárfák susognak,
valamennyi nyárfa egy
szólamban susog.
(Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése