CEVA
TRECE PE-APROAPE / VALAMI KÖZEL JÁR (2009)
Octombrie 2004
Ochi lucioşi plutind în
ceaţă,
nici un trup sesizabil în
preajmă,
sunetele n-au coerenţă,
poate nici nu există,
dar mintea febrilă
încearcă să le ordoneze
într-un înţeles care
aşează pământul sub tălpi,
postulează realitatea
senzaţiilor
şi materialitatea lumii,
atunci aud crengi de tuş
trosnind înfundat
ca sub pilote groase de
lână,
ceva trece pe-aproape
şi apa de sub piele
se-ncreţeşte de frig,
bufniţele sunt şi ele
neputincioase,
ceaţa li se aşează pe
ochi
şi nu zăresc vânatul,
cântecul lor trist umple
marginea de lume
din care încă nu s-au
tăiat copacii -,
inima îşi porneşte
sonarele
şi scanează drumul spre
casă.
2004 október
Fénylő szemek lebegnek a
ködben
sehol a közelben egy
észlelhető test,
a hangok szakadozottak,
talán fel se hangzanak,
de a lázas elme
nyilvántartja őket
egy földhözragadt logika
szerint,
tételezvén a benyomások
valóját
és hogy a világ
anyagelvű,
majd fekete ágak halk
roppanását hallom
mintha vastag gyapjúdunyha
alól,
valami elvonul a közelben
és a bőröm alatti pára
megdermed a hidegben,
még a baglyok is
tehetetlenek,
a köd a szemükre
telepszik
és nem veszik észre a
zsákmányt,
szomorú énekük kitölti
a világszél bugyrait,
ahol még nem vágták ki
a fákat -,
a szív beindítja
radarjait
és onnan olvassa le a
haza vezető utat.
Noapte de august
Ţipătul strident al
bufniţelor
după al doilea cântat al
cocoşilor,
scârţâitul uşii în
faţa morţilor recenţi -
frisonul frunzelor de
arţar
ca un suspin auzit cu
închipuirea
şi conectat de memorie
la centre de amplificare,
deşi adierea s-a stins de
mult;
orizontul spre care ne
pregătim plecarea
retează elipsa
destinului,
îmi presimt decepţiile
şi inerţia -
aş face un duş, dar
aseară a explodat
un transformator şi s-a
oprit centrala,
lumânarea induce o
senzaţie de clătinare,
o vijelie mută
încâlceşte umbrele pe
pereţi,
peste puţin timp se
luminează,
plecăm la înmormântare,
am depozitat coroanele pe
balcon,
casa s-a umplut
de mirosul de cetină
intrată în agonie -
în zori ieşim din oraş
ca dintr-o inimă crăpată.
Augusztusi éjszaka
éles bagolyrikoltás
a második kakasszóra
- ajtó nyikorgása a
nemrég távozottak előtt;
a juharlevelek hideglelése
miként a képzeletben
hallott sóhaj
az emlékek erősítő-
készülékére kötve,
pedig a nekilódult szél
régen elült,
a láthatár amerre
távozni készülünk
metszi a sors ellipszisét,
csalódásaim és
tehetetlenségem érzem -
zuhanyoznék de tegnap
este szétrobbantz
egy transzformátor és
leállt a központ,
a gyertyafény mindent
imbolygásra késztet,
néma örvénylés
torzítja az árnyékokat
a falon,
hamarosan kivilágosodik,
temetésre készülünk,
a koszorúkat az erkélyre
raktuk
az megtelt
a haldokló
fenyő illatával -
hajnalban elhagyjuk a
várost
akár egy meghasadt
szívet.
Duminica pierdută
Frigul dimineţilor de
decembrie;
vântul de nord trece prin
oraş
după rondul
măturătorilor;
zgomotul flacoanelor
rostogolite pe asfalt,
urletul nepăsării;
vrăbii zgomotoase în
jurul unei felii de pâine,
imn al supravieţuirii
speciei;
maşinile se înghiontesc
în ambuteiaje,
nervii se transformă în
lasouri
aruncate în gâtul
celorlalţi;
cuvintele ies muşcate,
sâsâite, otrăvite.
Biserica se ascunde în
gogoaşa de ceaţă,
de pe limba clopotului
picură condens verzui;
în zilele lucrătoare,
clopotele exsudează de spaimă.
Duminica s-a pierdut
printre zile,
nu află cale de
întoarcere spre suflet.
Nu ştim cum s-o chemăm.
A îmbătrânit şi are
riduri.
Elveszett vasárnap
Decemberi reggelek
zimankója;
az északi szél átseper
a városon
az utcaseprők osztaga
után;
aszfalton görgetett
pillepalackok zaja,
a nemtörődömség
bődülése;
zsinatoló verebek egy
karéj kenyér körül,
a faj túlélésének
himnusza;
az összetorlódott
gépkocsik egymásba rohannak,
az idegekből mások
nyakába
hajított pányvák
lesznek;
a szavakat elharapják,
selypítik, megmérgezik.
A templom megbújik a köd
udvarában,
a harangnyelv zöldes
nyálat ereszt;
hétköznapokon a harangok
verejtékeznek a rettegéstől;
A vasárnap felszívódott
a napok között,
nem lel visszautat a
lélekig.
Nem is tudjuk, miként
nevezzük.
Öreg lett s csupa ránc.
Octombrie 2005
Seară cu mişcări leneşe
de umbre
sub lămpile străzii
tăcute,
o vraişte de sentimente
ascunse
sub folia unui surâs
echivoc,
pentru mine s-a sfârşit
o zi,
pentru altul o viaţă,
pentru unii urmează
mâine,
pentru alţii niciodată.
2005 október
Az estben ingó, renyhe
ágak
a hallgatag utcák lámpái
alatt,
egy csomó titkolt érzelem
egy zavart mosoly hártyája
alatt,
számomra véget ért egy
nap,
másnak egy egész élet,
egyeseknek holnap
következik
másoknak sohamár
Octombrie 2006
Prelungi fiorduri de ceaţă
scaldă văile
transilvane;
octombrie mi-aduce aminte
iar
că din decepţii n-am
învăţat nimic;
mă-ntorc la locul
expierii
ca o cicatrice la starea
de rană;
peste vârfuri atârnă un
fald
mişcat de-o suflare de
gheaţă;
ce dor mi se face să mă
scald
în trunchiul gros al unui
râu,
ce dor de-un stenic şi
cald răsfăţ,
de-o cu totul altă viaţă.
2006 október
Elterpeszkedő ködök
fjordjai
mossák Erdély völgyeit;
október ismét felidézi
bennem,
hogy a csalódásokból
mitsem tanultam;
visszatérek a vezeklés
helyére,
sebhelyként újra sebbé
kinyílva;
a csúcsok fölött csüngő
fodrozatot
jéglehellet libegteti;
mennyire vágyom fürdőzni
egyet,
valamely folyó széles
ölében;
micsoda vágy egy erős és
meleg cirógatás után
egy egészen más életben.
Declaraţie
Am trecut noaptea prin
oraş, i-am întâlnit
pe băutorii întârziaţi,
pe drogaţi
şi pe cei ce trag foloase
din asta,
dar pe jandarmi nu i-am
întâlnit
nici în faţa băncii,
nici la pasaj,
nici la intrarea
cimitirului;
îi înţeleg că s-au
ascuns,
pistolul de la şold nu le
ţine loc de curaj
cum nici briceagul din
buzunarul meu
nu reduce riscul.
Am ajuns acasă fără să
păţesc ceva
şi declar că le sunt
recunoscător
că n-au pândit la vreun
colţ,
căci numai ei se mai
leagă
de oamenii paşnici.
Nu era înnorat, doar
smogul
a şters de pe boltă
stelele.
Nyilatkozat
Éjszaka a városban
jártam, találkoztam
az elkésett iszákosokkal,
a drogosokkal
és mindazokkal, akik
belőlük élnek,
de a csendőrökkel nem
találkoztam,
se a bank előtt, se az
aluljárónál,
de a temetőkapunál sem;
megértem őket, hogy
rejtve maradtak,
a derekukon lévő
pisztoly nem pótolja a bátorságot
miként a zsebemben lapuló
bicska
sem csökkenti a veszélyt.
Hazaértem és nem esett
bajom
és bevallom hogy hálás
vagyok nekik
amiért nem lestek rám
valamely sarkon
mert ma már csak ők
kötnek belé
a békés emberekbe.
Felhőtlen volt az ég,
csak a szmog
nyelte el fönt a
csillagokat.
Octombrie 2007
La Lacul Roşu, în ceaţa
densă şi dură, ecoul
tăietorilor de lemne
dincolo de lac -
sărind brusc
şi-ntotdeauna
cu o octavă înapoi
în golul vibrat de
şuierul astmatic -
eclatante sonuri vâslind
pe apa încremenită,
nechezatul repetat al unui
cal
şi un corb zgribulit pe
şindrila unei cabane
cu obloanele lăsate;
în singurul bar deschis
miroase a vin fiert
şi a căldură de foc de
brad.
La radio se anunţă cer
senin. Pământul e înnorat.
2007 október
A Gyilkos-tónál, a
kegyetlenül sűrű ködben, a tavon
túli favágók
visszhangja -
hirtelen és minduntalan
egy oktávval lejjebb
csúszva
a sípoló légszomjtól
rezgő semmiben -
ismerős hangok eveznek a
dermedt vizen,
egy ló ismétlődő
nyerítése
és fázós holló egy
menedékház zsindelyén
ablakain lezárt zsalu;
az egyetlen nyitott bárban
a forralt bor szaga
és a fenyőtűz melege.
A rádió tiszta égboltot
emleget. A földet felhő fedi.
Lectură divină
Omul e o lectură divină,
suntem citiţi din
celulă-n celulă,
orice fugă e o evadare în
altă suferinţă,
fiinţe transnaturale
cobesc în întunericul ei
cu cristale negre,
conform axiomei atingerii,
pipăitul
dobândeşte deodată văz
şi miros şi auz
şi şoaptă ca să se
facă auzit
şi dincolo de hotarul
care suprimă biologia,
dincolo de acest prag în
ce alfabet
vom scrie povestea, cine
va citi rezumatul
zilei de apoi şi ce va
înţelege,
proteice alcătuiri
răscolesc preajma
căutând urmele care ne
reprezintă,
cronica unei specii
autodevoratoare,
nu te speria de aceste
melancolii,
citeşte fără-ngrijorare,
sunt doar figurile de stil
ale erei cuaternare
în care ne-am îngropat.
Isteni olvasmány
Az ember isten olvasmánya,
sejtről sejtre olvasnak
minket,
bárhogy meneküljünk –
újabb szenvedésbe szökünk
s természeten túli
lények tanyáznak fekete kristály
belsejében,
az érintés alaptörvénye
szerint, a tapintás
egycsapásra látássá,
szaglássá, hallássá
és suttogássá válik
hogy hallható legyen
a biológia határain túl
is
e küszöbön túl mely
ábécében
írjuk a történelmet, ki
olvassa el majd a vég-
ítélet napjáról a
jelentést s ki érti meg,
változó képződmények
dúlják fel a vidéket,
jellemző nyomokon haladva
egy önemésztő faj
krónikája után.
olvass csak nyugalmasan,
ne rettenj vissza ennyi
búsulástól,
csupán egy emberszabású
kor stílusalakzataiba
ástuk el magunkat
Curs de sinceritate
Sunt un om sincer,
îmi asum toate
inconvenientele;
constat că istoria nu-i
un lanţ
de fapte, ci un şir de
consecinţe;
că inteligenţa nu are
valoare,
dacă nu are împrejur un
vârtej de sentimente;
mă deschid cu aceeaşi
migală cu care
viermii de mătase
se-nchid în gogoaşe;
exist şi constat, trăiesc
şi resimt,
îndur şi mă îndur
împăcat.
Őszinteségi tanfolyam
Őszinte ember vagyok,
vállalom ennek minden
ódiumát;
belátom, a történelem
nem tények
láncolata, csak egy sor
következmény;
hogy az értelem mit sem
ér,
ha körülötte nem
örvénylik az érzelem;
oly félénken nyílik
meg, ahogyan
a selyemhernyó begubózik;
létezem és belátom,
élek és megérzem,
tűrök és békében
eltűröm magam.
Muzica nopţilor
noaptea, viorile cântă
singure
în cutiile închise;
şi-i amintesc pe
virtuozii
cu degete electrizate
şi repetă cu patimă şi
suferinţă
câte o bucată îndrăgită,
în pieptul lor ţin calde
respiraţiile şi geniul
tuturor;
în cutiile închise, ele
cântă
până pică de somn.
Éjjelek zenéje
éjszaka, a hegedűk zárt
tokjukban
maguktól zenélnek;
és a mesterek ördöngös
ujjaira emlékeznek
szenvedélyesen szenvedve
gyakorolnak
egy-egy kedvelt melódiát
kebelükben tovább
éltetik
mindenikük lélegzetét
és géniuszát;
a lezárt tokban ők
muzsikálnak,
míg elnyomja őket az
álom.
Octombrie 2008
Venirea toamnei; cerul
plumburiu reflectat în băltoacele de apă înţeapă privi-rea, pe
nervul optic se produc torsiuni de durere. În memorie e alarmă
generală, se încolonează toate cohortele de imagini care îi
seamănă. Se organizează ceremonia de primire a acestei dimineţi.
Să trăieşti nu face toţi banii, să nu trăieşti e destul de
costisitor. Asta gândesc între două înţepături sub coastă,
apoi aprind ţigara. Despre efect, numai tăcere.
2008 október
Az ősz eljövetele: a
pocsolyákban tükröződő ólmos égbolt szúrja a szemet,
fájdalmasan ráng a látóideg. Az emlékezet riadót fúj,
felsorakoznak a beugró emlékképek özönei. A reggel ünnepélyes
fogadtatásban részesül: élni nem igazán kifizetődő, nem élni
meglehetősen költséges. Erre gondolok két, bordáim közti
nyilallás között, majd cigarettára gyújtok. Az eredményről,
néma csönd.
Fotografie veche
Pe aici timpul a trecut de
mult, totul e pustiu, rece, încremenit. Lumina unui amurg cu ceaţă
lustruieşte arborii desfrunziţi şi-i absoarbe încet în vârtejul
care a luat locul orizontului. Fâşia de drum pătrunde în aceeaşi
pastă sepia uşor dungată de umbrele încremenite în expunerea
prelungită. Dincolo de ele, marginile destrămate ale hârtiei
Perechi-perechi, ca ochii
unor dragoni curioşi, pietrele cenuşii de pe margine nu se pot
smulge din îmbrăţişarea noroiului brăzdat de urmele carelor.
Colţul casei cu un ochi aşteaptă să se surpe partea nevăzută,
ca să-i facă loc să se prăbuşească în afara fotografiei. În
ochiul podului, o bufniţă cu ochi albi aşteaptă semnalul
înserării.
Dinspre toate marginile,
bacteriile înaintează
spre centru.
Régi fénykép
Jócskán megszaladt
errefelé az idő, minden kopár, hideg, megdermedt. Egy ködös
alkony derengése vonja fénybe a lecsupaszított ágakat s
szippantja lassú örvénybe, mely a láthatárt kiváltja. Az
útszalag beleszalad e szépia-árnyalatba, amit a hosszas kioldás
árnyai satíroztak be. Mindezen túl, a málló papír szakadozott
szélei.
Pár a párral, mint
kíváncsi sárkányszemek, hamuszín kövek a szélen képtelenek
elszakadni a szekerek feltörte sár fogságából. A félszemű ház
sarka arra vár, hogy láthatatlan része is leszakadjon, helyet
csinálva és leszakadva a fényképen kívül. A padlás ablakában
egy fehér szemű bagoly várja az est beköszöntét.
A szélekről a
baktériumok
középre igyekeznek.
Fordította: Cseke Gábor
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése