Hol vagy, gyermekkorom ?
Hol vagy gyermekkorom?
Mikor vevél búcsút?
Mikor füzéd a gond
Láncára a fiút?
Mig bajtársam valál,
Csak örömről tudék,
Te tavasz-napsugár,
Én tavasz-sarjadék.
A tavasz sugarát
Elűzték fellegek,
A küzdő szivén a
Gondok nehezlenek.
Csak egyszer lehetnék
Megáldva még veled,
Sirnak választanám
Virágzó kebeled.
Ezeradta csaplárosa....
Ezeradta csaplárosa,
Kancsóját penész nyaldossa;
Bort bele, ki lelke vagyon,
Szomjúhozom szörnyen, nagyon!
Bort bele a legjavából,
Legöregebb hordójából;
Riad a kürt a csatára,
Gyorsan, gyorsan, itt az ára !
Jött bor, a jó vitéz ivott,
Csatára kelt, csatát vivott,
Vivott kemény ellenével:
Idoda lógó fejével.
Mi a manó?..
Mi a manó? hej de cifra
Legény lettél Zajzoni!
Ezerekkel birsz talán, hogy
Ily urat tudsz játszani ? —
Tyhü, barátom, mától kezdve
Roppant nagy ur vagyok én,
Csak még kócsagtoll hibázik
Kalpagomnak tetején.
Csak kócsagtoll és sarkantyú,
Kell s én holmi gróf vagyok,
Tudom mind csak reám néznek
Lányok s ifjú asszonyok.
Eddig szerény fakó legény
Voltam s untig szomorú,
De mióta húgod láttam,
Nem fog rajtam semmi bú.
Holmi kis hitelbe került
Ez a csillogó ruha,
Ha ugy tetszik, megfizeti
A jó isten valaha.
De te, pajtás, szép húgodnak
Erről egy makkot se mondj,
Meg ne tudja, hogy vagyonom
Nem egyéb, mint csupa rongy.
Aztán majd, ha nőm lesz húgod
Jószágával s pénzivel,
Világon a legszebb éltet,
Pajtás, ketten töltjük el.
Iszunk, eszünk éjjel, nappal,
Mit szivünk, szájunk kiván,
S ki-kiszállunk szép vidékre
Kocsival vagy paripán.
Jobbra balra dínomdánom,
A legjobb cigányzene
Leszen lelkünk kiséröje.
Leszen kedvünk istene.
És ezt mind könnyen tehetjük,
Mert leszen pénzünk elég,
Szép hugocskád annyival bir,
Tán maga sem tudja még.
De addig is, hü barátom,
— Köztünk mondott szó legyen —
Egyre dicsélj engemet, mily
Jó s dús vagyok végtelen.
Sohse emlitsd, hogy nekem sok
Adósságom is vagyon,
S kivált azt ne, hogy e végett
Maholnap becsukatom.
Égig ugrándozik lelkem
Égig ugrándozik lelkem,
Olyan nagy az én örömem;
A nap is ma jobban hevit,
Lelkem nagyobbítja hevit.
Örvendek. És mért örvendek?
De hogy is ne? minden szentek!
Azt hittem: van egy krajcárom,
Zsebbe nyúlok, hát van három !
Erdély országában
Erdély országában
Nagyra növekedtem,
Erdély országában
Először szerettem.
Szerettem szép leányt,
Szerettem virágot,
De leginkább az én
Édes jó anyámot.
Az én édes anyám
Édes tejét ittam,
És e tejből tüzes
Magyar lelket szijtam.
Ennek a léleknek
Tüze a szeretet,
Melegít viharban,
Télben egy nemzetet.
Te édes jó anyám.
Ki ily lelket adtál,
Tőled elbujdosni
Engem miért hagytál?
Ha most bús létemben
Arcod megláthatnám,
Egész lelkem a te
Ajkadra csókolnám.
Ha kimegyek az utcára
Ha kimegyek az utcára,
Rá-rá nézek sok szép lányra,
Mind mosolyog a lángadta,
Szerelem a gondolatja.
Hja, ilyen világot élünk,
Cseppig elsatnyult a vérünk;
A szerelem édenében
Hervadt virág a szemérem.
Hogyha ez igy megy sokáig,
Elgyöngülünk mind egy lábig,
S majd valami marha csorda
Bele aggat szarvaiba.
Egy diófa ez a világ....
Egy diófa ez a világ,
Rajta föld és csillagok
Megannyi éretlen dió,
Éretlenek és nagyok.
Majd ha megérnek s gazduram
A botjával leveri,
Hová lesz akkor a sok nyü,
Mi most süriin ellepi?...
Ezüst tallér, fényes tallér
Ezüst tallér, fényes tallér,
Fényesebb az arany gallér,
Arany gallér, komiszáros,
Nem vagyok vele továros.*)
Nagy az erdő, sok a faja,
Éles fejszém csakúgy vágja,
A kenyerem bezeg kemény,
Favágónak születtem én.
Sűrűn nőnek a virágok,
Naponta két öl fát vágok,
Szombat este haza térek,
A rózsámtól csókot kérek.
Szépen süt a nap sugára,
Leheverek a subámra,
Hitkán hull a fa levele,
De messze van szombat este.
*) E r d é l y i t á j s z ó - c o m p a g n o n .
Előttem Petőfi....
Előttem Petőfi,
Béranger és Heine.
Hogyha a szent lélek
Szivembe lövelné,
Mi szép, nagy és remek
Vagyon e háromban,
S összeolvadnának
Hárman a dalomban:
Akkor ám ti, fiak,
Én volnék a gyerek!
Az egész föld lenne
Rám hallgató berek.
Én volnék egyedül
Bámult dal királya,
Egész Európának
Bájos csalogánya.
Szerkesztette: Cseke Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése