2013. március 1., péntek

Hargitai böngészde (7): Az ismeretlen Salamon Ernő


"Székely-zsidó költő - jegyezte fel róla Móricz Zsigmond. Munkásmozgalmi harcos - jut eszünkbe legelőször Salamon Ernő nevének hallatán. De hogy ki is volt valójában, azt talán most, halála után hetven évvel sem tudjuk pontosan. Megideologizálták, kommunista mázzal vonták be a gyergyói fatelepek költőjét - mára mindez megkopott. Legjobb lenne megtisztítani a máztól, s aztán az idő eldönti, hogy patina kerül-e rá, vagy elrohad - véli Bajna György újságíró, Salamon Ernő egyik legjobb ismerője."

Ekként indítja igen alaposan dokumentált, legfrissebb oknyomozó riportját Daczó Katalin a Hargita Népében (Az ismeretlen Salamon Ernő. Hargita Népe, 2013. február 27.) abból az alkalomból, hogy "hetven éve, valószínűleg 1943. február 27-én lőtték le a munkaszolgálatos Salamon Ernőt, ahogyan régebb meghatározták: olasz fasiszták, mai megfogalmazás szerint: olasz tábori csendőrök." 

A riporter egy 1969-ben megjelent életrajzi kötet (Marosi Péter: Salamon Ernő) nyomán ksérelte meg fölkeresni a tavaly száz éve született költő életének főbb helyszíneit. Az első stáció: a feltételezett szülőház. Marosi Péter úgy tudja, "születésekor a gyergyószentmiklósi Kistéren laktak, így elképzelhető, hogy szülőháza még ma is áll, valahol a Tarisznyás Márton Múzeum közelében. Bajna György a cím alapján elképzelhetőnektartja, hogy a mai rendőrség épületében vagy annak közvetlen szomszédságában született a költő... Gyermekkorában sokat költözködtek: Nagytermiben, Erzsébetvároson, Marosvásárhelyen, majd 1923-tól ismét Gyergyószentmiklóson laktak." Az apa végül a helybeli Foresta fűrészgyárban kapott munkát, s a család a vasúton túli munkástelepre költözött.

"- Egykor négy barakksor volt itt - mutatja Bajna György a lebontott „kicsi Moszkva" helyét, ahol ma már csak egy-két hírmondónak maradt épület emlékeztet a fűrésztelepek idejére. Közelükben frissen épített szociális lakások biztosítják a nyomorúság folyamatosságát. Innen járt gimnáziumba Salamon Ernő, abba az iskolába, amelynek ma névadója, de az ő idejében a Liceul de Stat Român Sf. Nicolae nevet viselte."

A továbbiakban Daczó Katalin érdekes adalékot nyújt a kor sajátos oktatási viszonyairól Gyergyó térségében. Megállapítja: "Különleges osztály volt az övék: ortodox románok, ortodox zsidók és római katolikusok, 1909 és 1913 között születettek osztálya. Az 1926-27-es tanévben, ötödik osztályban - utólag elemezve - rendkívül érdekes társaságban tanult Salamon Ernő. Mindeddig tudtommal a szakirodalom nem vizsgálta ilyen szempontból a költő életpályáját, így nincs utalás arra, hogy osztálytársa volt a kommunista börtönöket megjárt Jakab Antal, a későbbi megyéspüspök, a brassói gyűjtőtábort, a kolozsvári katonai börtönt és a csíkszeredai Szekuritáte pincéjét megjárt Antal József csíkszeredai plébános vagy Székely László, Erdély vallási néprajzának jeles kutatója, maga is plébános, később világi tanár (igaz, ő ötödikben megbukott, így lemaradt a többiektől). Osztálytársa volt egy bizonyos Hirsch Edmund is, talán ő az a Hirsch Ödön, akivel később munkásmozgalmi tevékenységbe keveredik. Ötödik osztályban Jakab Antalnak 6,39, Salamon Ernőnek 5,65 a tanulmányi átlaga. Költőnk különösen vallásból tűnik ki, egyéb tárgyakból gyengécske, ami a román tannyelvű iskolában nem ritkaság. Fizika-kémiából szinte bukik, latinból és matematikából éppen csak eléri az ötöst. Magyar nyelvet az osztály zsidó tanulói nem tanulnak. Hetedik osztályban, az 1928-29-es tanévben Jakab Antalnak 5,48, Salamon Ernőnek 5,96 az átlaga. Tízest kap vallásból, ötösre zárják le matematikából, fizika-kémiából, természettudományokból, higiéniából és testnevelésből."

Jönnek az első versek (1929), majd érettségi után rövid galócási gyári munka nagybátyja fűrészüzemében, később joghallgató, majd ismét Gyergyószentmiklóson köt ki (1932).

A riport itt Marosi Péter idézi: „1932 nyarán és őszén a gyergyószentmiklósi ládagyárban, majd a Darvas cég telepén dolgozik, a csíkszeredai ügyész nemsokára az állítja vádiratában, hogy a gyergyói »kommunista sejt« vezetői közé tartozik..." 1932. november 7-e előtt „több gyergyói kommunistánál házkutatást tartanak - köztük Hirsch Ödönnél és Salamon Ernőnél is -, és letartóztatják őket."

A Brassói Lapok 1932. november 30-án A Curentul igazmondása címmel számolt be az esetről: „A gyergyószentmiklósi csendőrség november 7-én letartóztatta Hirschler Ede, Grünstein László és Salamon Sándor egyetemi hallgatókat és Erős István munkanélkülit, akik a vád szerint kommunista propagandát űztek. A letartóztatottak, noha mind a négyen bevallották, hogy kommunisták, bár nem vesznek aktív részt a mozgalomban, éhségsztrájkot kezdtek." (A nevek tévesek a szintén volt osztálytárs, Grünstein László nevének kivételével.) A Curentul szerint a gyergyói munkások százai tüntettek a kommunisták kiszabadításáért, a Brassói Lapok viszont azt állítja, hogy semmiféle tüntetés nem volt. Néhány nappal később viszont mégis csak volt valamilyen megmozdulás: a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal csíkszeredai levéltárban őrzött egykori dokumentumai szerint ugyanis a hivatal alkalmazottjainak többször is be kellett utazniuk Csíkszeredába, tanúskodni a kommunisták, Hirsch Edmund és társainak perében egy bizonyos december 5-i tüntetéssel kapcsolatban. Salamon Ernőt bizonyítékok hiányában felmentették...

A riportban fontos helyet foglal el a költő utóélete. A szerző megállapítja, hogy Salamon Ernő születésének centenáriumán csak egy újságcikk emlékezett meg róla. (A történelmi igazság végett mondom: a Káfé főnix Visítozó cirkula címmel jegyzetet és versösszeállítást is közölt.)

"- Más hangok, más szobák, más szelek - ad magyarázatot az elhallgatásra Bajna György. - Teljesen érthető, hogy nem csináltunk különösebb cirkuszt, mert a városban ellenszenv fogadja például azt, hogy a középiskola a Salamon Ernő nevet viseli, amikor egy tanintézmény valamit kellene üzenjen abból az eszmeiségből is, amit a névadójának köszönhet. Márpedig itt Salamon Ernőt, ha tetszik, ha nem, kommunista költőnek tartják, és nem tudják különválasztani az alkotást az alkotótól.
- Pedig meg lehetne próbálkozni vele, nem?
-  Történtek próbálkozások, de nem jártak sikerrel. Rossz volt a hírneve. Liberálisabb szellemű ember lehetett. Szerette a nőket nagyon, s az éjszakai életből sem maradt ki. Linknek tartották...
-   Ilyen   költőket   még  ismerünk...
-  De amikor a földműves székely értéket állít maga elé, akkor semmiesetre sem ezek azok a pontok, ahol fellángol az örömtől. Az, hogy zsidó volt, Gyergyószentmiklóson nem számít. Itt nincsenek antiszemita kitörések, ezt soha nem vetették a szemére. Azt ellenben igen, hogy nem szeretett dolgozni, kerülte a munkát.
-  Egyik életrajzírója szerint pedig a tanulás mellett is a fatelepen dolgozott délutánonként...
-   Az   diákkorában   történt. Utána már nem dolgozott a telepen. Nem szerette a munkát. Joghallgató  lesz,  azt  otthagyja, aztán újságíróskodik. Ez abban az időben olyan volt, mint amikor a kaszáló ember mellett a folyóparton  megjelenik  a horgász... Halála is roppant érdekes, erről keveset beszélnek. Nekünk annak idején azt tanították az iskolában, hogy olasz fasiszták lőtték le. Ez csúsztatás. Az történt, hogy nagyon súlyos beteg volt, és talán a láztól is, de kikapcsolt, és egy ukrán asszonyt akart megerőszakolni. Jöttek az olasz tábori csendőrök, próbálták lecsillapítani, de nem ment, és lelőtték. Ennyi volt az egész. Ezt egy zsidó visszaemlékező tollából olvastam, nem lehet ráfogni, hogy valaki kitalálta volna. A hátizsákban találtak egy József Attila- és egy Ady-kötetet, gondolták, az övé lehet.
- A gyergyószentmiklósi irodalmi kör is az ő nevét viseli.
- Márciusban fogjuk dr. Kercsó Attilára változtatni az irodalmi kör nevét, pontosan ezért: más hangok, más szobák, más szellők... De nem Salamon Ernő ellenében tesszük, hanem úgy gondoljuk, Kercsó Attilának tartozunk ezzel. Salamon Ernő munkássága ellen nincsen kifogásom. Ugyanazokat a verseket ma is meg lehetne írni, mert „ma se forog a cirkula, és nem vág rajta Kis Gyula". Ugyanabban a válságos helyzetben élünk, a nyomor pont akkora, mint az ő korában. Annyi a különbség, hogy most a munkásosztály nem vonu lki sztrájkolni, és nem beszélünk Maros-menti munkásmozgalomról."

Az utóélet másik színhelye: a róla elnevezett iskola. "Az igazgató, Lakatos Mihály az iskolamúzeumot, a szoboravatás és névadó ünnepség fotóit mutatja. Negyvenöt éve, 1968. február 25-én leplezték le - a szintén zsidó származású - Izsák Márton alkotását a gimnázium előtt. A szobor akkor néhány lépéssel közelebb állt a bejárathoz, azóta helyet változtatott.
- Idén a hagyományőrző napunk egyik témája lesz Salamon Ernő, a költő előtti tisztelgés - ígéri Lakatos Mihály. - Ilyenkor ott van az egész iskola, székely ruhában, megadjuk a módját. Nem látom értelmét egy kis ünnepségnek a díszteremben, ami csak annyiból áll, hogy elmondunk két verset.
A gyergyószentmiklósi zsidó közösség magáénak tartja Salamon Ernőt, de ünnepelni nem tudnak -nincs aki. jelenleg mindössze három zsidó él a városban."

A költői hagyatékról Spielmann Mihály marosvásárhelyi történésztől érdeklődött a riporter, s megtudta, hogy "Salamon Ernő második felesége, Huszár Ilona harminc éve vándorolt ki Németországba, 1989 decemberében ott hunyt el, Salamon Ernő kéziratos hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeumban helyezte letétbe, talán még a hatvanas években. A költő unokahúga, leánynevén Simon Anna, 1990-ig a marosvásárhelyi Bolyai Líceumban tanított, aztán kitelepedett Magyarországra. Valószínűleg Ózdon lakik. A költő unokaöccse, Simon Gábor Olaszországban él nyugdíjas zenészként."

A riport végén, mintegy következtetésként mondja ki Bajna György: "Egy komoly irodalomtörténész elemezhetné, újraértékelhetné Salamon Ernőt. Egy kritikai kiadást mindenképpen megérdemel a munkássága - mondta Bajna György. - Általában 90 verséről beszélünk, de ennél jóval több van. Talán akkor le lehetne ezt a kommunista mázt is hántani róla..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése