Nagy Rajzmester
(Marele Desenator)
Szántáskor nagyapám felhívta a figyelmemet a barázda szépségére.
A barázdának ki kell fordulnia, legyen folytonos és mindegyiknek a másikhoz kell símulnia.
Egyfajta rajzolás volt ez az ekével a föld vásznán.
Barázdát barázda mellé, amelynek nyomán megfonódik a mező Szőnyege.
S mindezt kedvvel és verejtékkel, a késő ősz és a kora tavasz reggeleinek hűvösében.
Meleg fény símogatta a páráló barázdát, nagyapám a tajtékos állatokat símogatta.
Az ekevas ragyogása ezüstbe játszott.
A sor végén, mindegyik barázdából mind fényesebben bukkant elő.
A Nagy Rajzmester ezüstpennája.
Tél, 2002 elején
ige
(verb)
ívelt ige
lágy ige
kemény ige
roppant ige
megperzselt ige verejtékkel teli
kínzó
szomjamat
oltani
2002 júl. 10.
Felhők a polcon
(Nouri pe raft)
Reggel a könyvtár
polcán
néhány lapos, áttetsző
felhőre leltem
benne por- és
betűnyomokkal.
Levegőzni a könyvekből
kilibegtek.
Az egyik az olvasatlan író
betűje volt,
a másik elfelejtett meséké,
egy kisebb,
színes és alig látszó -
jobb vállába döfve napsugár
lobogott akár egy zászló
ismert mese
(poveste ştiută)
a hercegnő fejdísze a folyóba
esett
bele kellett gázolnom a mesébe
hogy kiemeljem,
csakhogy elég egy pillanat-
nyi elnézett
mozdulat
hogy feledjem az utat
s a mese foglya
lettem.
2002. jún. 15.
vers
(poem)
lefele a műhely
csigalépcsőjén
akár egy vedlő
fal vagyok
minden réteg alól
más-más szín jön elő.
Színt a színről
buzgón kapargatok
az első vérig
mögötte semmi
az égbolt vére
(sângele cerului)
elnézem apám kezét
elnézem a hegyeket
elnézem a hegyeket
apám kezét nézem
kőrelief
életrelief
a föld bőre
a mi bőrünkben
a mi bőrünk
a föld bőrében
közöttük
az égbolt kék vére
2003. júl. 13.
ennyi
(atât)
csak
egy lebegő pillanatra
terült mosolyod
a levegőben
Épp megrajzolhatom
az öröm arcát.
ez a szó
(cuvântul acesta)
ez a szó
az igazság vizében
megfogyatkozott
áttetsző
néhány betű
csupán
hajnalban
úgy tűnnek kimondatlanok
kimondva semmit se
hallok
2003 június
reszketek
(tremur)
úgy reszketsz mint a fű
úgy reszketek mint a szél
ahogy reszketek keskenyedünk
Vojla, 2003. júl. 5.
álom
(vis)
apám arról álmodott
művész lesz.
nem így történt.
a háború foglya lett.
majd a kereskedelemé,
később a kommunistáké...
majd
az életé,
a túlvilágié...
2004 tavasza
***
Ami átsuhan rajtam
úgy hagy ott két darabban
A gondolat.
A tekintet,
A szeretet,
A mondolat
míg végül
oszthatatlan
maradok
2005. jún. 1.
hang
(sunet)
Miként egy
Bach-fúga
hangjegye
bealkonyul
2006 május
***
vagyok egy
verssor
mely nem találja
helyét
a versben
a nagyapa
(bunicul)
évről évre
nagyapa megforgatta a földet
egyik oldalról a másikra
mint egy könyv lapjait
amelyben
egy jól elrejtőzött szerző
nem hagyta magát
leleplezni
Cseke Gábor fordításai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése