2014. augusztus 9., szombat

Kölcsönsorok: Ofelia Prodan

Sz. 1976, Urziceni. Szociológiát, majd informatikát tanul bukaresti egyetemeken. Első verskötete 2007-ben jelent meg (Elefantul din patul meu - Elefánt az ágyamban), további kötetei:Cartea mică - A kis könyv (2007), Invincibili - Legyőzhetetlenek (2008), Ruleta cu nebun - Rulett a tébolyulttal (2008), În trei zile lumea va fi devorată - Három nap alatt felfalják a világot (2010), Ulise si jocul de sah - Ulisszesz és a sakkjáték (2011), Călăuza - A kalauz (2012). Számos irodalmi díjat kapott. Verseit több nyelvre is (angol, francia, portugál, magyar, olasz, holland) lefordították. (Cseke Gábor)

a metróban
în metrou

megnyomom a gombot a szenzoros ajtók lassan kinyílnak
az emberek tülekednek meggondolom magam
mégse szállok ki a metróból most elég a tér a "helyezkedéshez"
visszaülök egy székre s egy térképet bámulok

minden oly ködös lehunyom a szemem
"a néphadsereg megálló következik"
s mintha máris milliónyi emberformájú katonát látnék
kék kezeslábasban
műanyag gépfegyverrel lövésre készen
"én vagyok a kis oana, te ki vagy?"
kinyitom a szemem egy kislány rózsaszín barbie kalappal és barbie hátizsákkal
kis kezét nyújtja felém önkéntelenül elmosolyodom

a kislány is mosolyog a metró megáll
a néphadseregnél megnyomom a gombot az ajtók tárulnak
lassan kiszállok egy pillanatra hátranézek
a kislány integet kerek tekintetével mereven szomorúan 
néz
a metró az alagútba bújik a képet a retina őrzi
míg szét nem morzsolja az emberi nyüzsgés


apăs butonul uşile cu senzori se deschid lent
oamenii se îmbulzesc mă răzgândesc
nu mai cobor din metrou acum e spaţiu pentru „manevre”
mă aşez din nou pe un scaun şi privesc o hartă 

privirea mi se înceţoşează închid ochii
„staţia următoare armata poporului”
vizualizez milioane de soldaţi androizi
îmbrăcaţi în salopete albastre
cu mitraliere de plastic în poziţie de tragere
„eu sunt oana cea mică, tu cine eşti?”
deschid ochii o fetiţă cu un fes roz barbie cu un rucsac barbie
îmi întinde o mână mică zâmbesc fără să vreau

fetiţa zâmbeşte şi ea metroul se opreşte
la armata poporului apăs butonul uşile se deschid
cobor încet întorc o secundă capul
fetiţa îmi face cu mâna cu ochii ei rotunzi fixându-mă 
trist
metroul intră în tunel imaginea persistă pe retină
până se dezintegrează printre oamenii forfotind haotic

az egyensúly emberei
oameni ai echilibrului

magunk vagyunk s szeretnénk egyedül lenni
a közeledés csak a csábítás játszmája csupán
ha akarunk valamit azt is tudjuk hogyan érjük el

hamarosan egy újra feltöltött nap von fénybe melegen
egy ultrabonyolult üzem hasznosítja újra megállás nélkül
hulladékainkat a fölös enzimeket és hormonjainkat
egy jó és mindenható üzem alakít át
mindegyikünket az egyensúly embereivé


suntem singuri şi ne dorim să fim singuri
apropierea e doar un joc al seducţiei
dacă vrem ceva ştim şi cum să obţinem

în curând un soare reîncărcat ne va lumina cald
o uzină ultrasofisticată va recicla fără oprire
deşeurile noastre enzimele şi hormonii în exces
o uzină bună şi atotputernică ne va transforma
pe fiecare în oameni ai echilibrului


halált mondok
spun moarte

halált mondok és ez mit sem jelent
csöndet mondok és hallani miként üvölt az akitől mindent megtagadtak
ismét azt mondom halál és a gázkamrákba lépek
lefényképezem a szörnyűségeket és azok hagyják magukat lefotózni
kitalálok egy új steril nyelvet
csak ezen a nyelven beszélek és senki se ért meg
megtanulok hallgatni boldog embereket fényképezni
azzal a széles mosollyal embereket
akik kezet fognak melegen összeölelkeznek
és a következő pillanatban hátbadöfik egymást

spun moarte şi asta nu înseamnă nimic
spun linişte şi se aude urletul celui căruia i s-a refuzat totul
spun moarte din nou şi intru în camerele de gazare
fotografiez ororile şi ororile se lasă fotografiate
inventez o limbă nouă aseptică
vorbesc numai în această limbă şi nimeni nu mă înţelege
învăţ să tac învăţ să fotografiez oameni fericiţi
cu zâmbetul acela destins oameni
care îşi dau mâna se îmbrăţişează călduros
şi în momentul următor se înjunghie pe la spate


adóhátralék
datorii către stat

nehezen jutok előre véget nem érő sorban állok
a rekkenő hőségben hogy adómat kifizessem
egy nő hisztisen sikoltozva fenyegetőzik
hogy megöli a kölykét "csillapodjék hölgyem" próbálkozik 
valaki
"ugyanabban a csónakban evezünk" de a nő
még jobban hisztizik kölyke felébredt rákezdi ő is

már-már közönyösen áxcsorognak a sorban az embereket
legyűrte a bürokrácia a fiatalok szórakoznak
fülükön fejhallgatóval én mindent hallok
amit a sorban mondanak bármit beszélnek
különleges értelmet nyer
mintha egycsapásra őszintébbé megértőbbé válnánk
vagy idegesebbé durvábbá attól függ

az ablak mögött a hivatalnoknő kimérten
papirost lapít az üveghez amin az áll
"10 perc múlva jövök" az emberek zúgolódnak
a 10 perc eltelt s a tisztviselőnő sehol
újabb tz perc és feltűnik a hivatalnok
durcásan a hisztérikus nő
elájul kölykével a karján kihívjuk a mentőt
azt mondják szívbeteg próbálják újraéleszteni hiába

az asszonyt menten a hullaházba szállítják
a mentőorvos a csecsemőt leadja egy szociális
központnál
néhányan vállalkoznak hogy örökbe fogadják de csak tessék-lássék
szétszéledünk minden érzelem nélkül fecsegünk osztjuk
a semmit
elvégre banális ügy naponta megesik


înaintez cu greu stau la o coadă interminabilă
în căldura sufocantă să-mi plătesc impozitul către stat
o femeie devine isterică ţipă şi ameninţă
că-şi ucide pruncul „doamnă, calmaţi-vă!” încearcă 
cineva
„toţi suntem în aceeaşi situaţie” dar femeia
se isterizează şi mai tare pruncul s-a trezit ţipă şi el

se stă aproape apatic la coadă oamenii
se declară înfrânţi de birocraţie tinerii se deconectează
cu căştile la urechi eu ascult tot
ce se vorbeşte la coadă orice se spune
capătă o importanţă specială
ca şi cum ai deveni brusc mai sincer mai înţelegător
sau mai nervos şi mai brutal depinde

funcţionara de la ghişeu închide cu mişcări precise
pune în geam o hârtie pe care scrie
„mă întorc în 10 minute” oamenii se agită
cele 10 minute trec şi funcţionara încă n-a apărut
mai trec încă 10 minute şi funcţionara apare
cu un aer indignat femeia isterică
leşină cu pruncul în braţe chemăm salvarea
se pare că e cardiacă se încearcă resuscitarea degeaba

femeia este transportată urgent la morgă
paramedicul va lăsa pruncul la un centru de asistenţă 
socială
câţiva se oferă să-l infieze dar mai mult formal
ne risipim comentând fără urmă de milă fără nicio 
tresărire
până la urmă e un fapt banal se întâmplă zilnic

 Forrás: Vatra, 2014/4-5

2014. augusztus 7., csütörtök

Kölcsönsorok: Lia Faur

Sz. Szoborsinban (Arad m.). Az aradi Vasile Goldiş Nyugati Egyetem oktatója, az Arca című folyóirat szerkesztője. E lapban közölte első verseit 2002-ben. Ugyanakkor jelent meg első kötete (Exerciţiu de striptease - Vetkőzési gyakorlat, 2002). További kötetei: Piele de imprumut (Kölcsönbőr, versek, 2009), Eşichier (Sakktábla, párbeszédek Ştefan Foarţăval, 2012).


A nevem
(Numele meu)

rámtör a szomorúság
az esőben útban a Romana-tér felé
a hideg akár a befőttesüvegek közti űr
egy szál rokonom sincs már
rendre mind oda lettek
az elvadult temetőkben
elfüvesedett kertekben
senki se gyomlál már fölöttük
az emberek meghalni mentek
mint a vágóhídi bárányok
gondolván hogy majd továbbmentem a nevüket
de nekem így is nehéz nap nap után esőben
a Romana-tér felé
miközben a gépkocsik lefröcskölnek az út szélén
bármilyen óvatos legyek
a kutyák meg csak úgy megmarnak
csak a nevük az ami rám maradt
az egész fiatalság és a gyermekkori szagok
a halál előtti gondolatok
az ő esőköpenyébe rejtőztek
mely áttetsző mint a kocsonya
úgy óvom kopott esernyőmmel
a varródobozba zárt szerelmemmel
kerékpárral tekerem az útjelzők között
angyalként szárnykeresőben

mă cuprinde tristeţea
mergând prin ploaie spre Piaţa romană
e un frig ca între două borcane goale
nu mai am nicio rudă
toate s-au dus una câte una
prin cimitire împădurite
prin grădini pline de iarbă
nimeni nu le mai smulge buruienile
oamenii s-au dus să moară ca mieii la tăiere
crezând că eu voi purta mai departe numele lor
dar şi aşa mi-e greu zi de zi prin ploaie
spre Piaţa romană
când maşinile mă stropesc la marginea trotuarului
oricât de cuminte aş păşi
iar câinii mă muşcă fără motiv
numele lor este tot ce mi-a mai rămas
toată tinereţea şi mirosurile copilăriei
toate gândurile dinaintea morţii
se regăsesc în pelerina lui de ploaie
transparentă ca o gelatină
pe ea o apăr cu umbrela mea ponosită
cu dragostea mea închisă în cutia de nasturi
pedalând cu bicicleta printre jaloane
ca un înger în căutare de aripi

Füvek ölelésében
(Înfăşurat în ierburi)

rejtőzz el a senki kertjében
és szenderedj el végleg
elnyúlva kitalált koporsóban egy fa árnyékában
elfáradtam miként valamennyi asszony akik
mindegyre nyúlánk férfiakat szülnek lábujjaik körme
szétszaggatja a méhüket
sprőd hajú férfiak akik megvénülnek odabenn
és még napklete előtt bomlásnak indulnak

rejtőzz el a senki kertjében
és nyeljen el a föld ott ahol a vakondok 
túr
te pedig vonszold a tested a föld mélyén
egerek meg egyéb néma és vaksi
lények között
éld át egycsapásra a fa és rólad kinőtt fű 
életét
feszülő életed akár egy gyökér mely bárhogy akarnád
kitéphetetlen

rejtőzz el magad elől egy elhagyott kertben
ahol csak lépteid maradnak utánad
a lágy és nedves földbe ragadva

să te ascunzi într-o grădină a nimănui
şi să adormi până la sfârşit
întins într-un sicriu imaginar ia umbra unui copac
am obosit cum obosesc toate femeile care
nasc mereu şi mereu bărbaţi înalţi ce le distrug uterul
cu unghiile de la picioare
bărbaţi cu părul aspru care îmbătrânesc în ele
şi intră în putrefacţie înainte de răsăritul soarelui

să te ascunzi într-o grădină a nimănui
şi să te înghită pământul în locul unde cârtiţele îşi sapă
muşuroaie
iar tu să îţi târăşti trupul pe sub pământ
alături de şoareci şi alte vieţuitoare
mut şi orb
să trăieşti deodată viaţa copacului şi a ierbii de deasupra
ta
viaţa ta întinsă ca rădăcina care nu vrea să se desprindă
nici în ruptul capului

să te ascunzi de tine într-o grădină a nimănui 
unde doar paşii rămân în urma ta 
adânciţi în pământul moale şi umed


Matrjoska-asszonyok
(Femei Matrioşka)

végtére is a növény oly természetes
eljön a pillanat amikor növekedni kezd
megvastagszik szerteágazik
rovarokat zabál és az ágy szélén virágba borul
akkor mohón körülölel
és nincsen fölötte semmi hatalmunk
tavaszok vonulnak át ingeden amit örökké magamra öltök
benne a férfi szaga aki a kályhasutban
alszik
üvegszerű madarak csőrükben az égre emelnek
ruháim a világ egyik végétől a másikig kiterítve
sorban távíródrótra aggatva
láthatod miként öltik fel az asszonyok őket
mily fura hogy Matrjoska-babákra hasonlítanak

în rest plantele sunt fireşti
au momentele lor când încep să crească
să se îngroaşe să se întindă
înghit insecte şi înfloresc pe marginea patului
ne cuprind atunci lacom
şi noi nu avem nicio putere
trec primăveri peste cămaşa ta pe care o îmbrac mereu
în ea e mirosul pielii bărbatului care doarme la gura
sobei
ne cuprind păsări sticloase în cioc şi ne ridică la cer
rochiile mele se întind de la un capăt la altul al lumii
înşirate pe-o sârmă de telegraf
vezi cum se îmbracă femeile în ele
şi e ciudat cum seamănă cu păpuşile Matrioşka

Cseke Gábor fordításai

[Forrás: Vatra, 2014/4-5.]