2015. november 20., péntek

Erdélyi és csángó költészet: NAGY JÓZSEF LEVENTE


1957-ben született Marosvásárhelyen . A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban érettségizett . A kolozsvári Protestáns Teológia elvégzése után 1981-től Marosvásárhelyen, Szászludvégen, Pókában, 1991-től ismét Marosvásárhelyen református lelkész.
Versei 1981-től jelennek meg romániai és magyarországi lapokban. Szerepel az Az eltérített felvonó (2011) című antológiában. Dénes Előd által megzenésített versei 2012-ben CD-n jelennek meg. Csillagok közt kifeszítve című kötetét a Pallas-Akadémia Könyvkiadó adta ki 2015-ben.


BÚJÓCSKA

add a kezed
van egy tervem
bújjunk el egy
pici versben

ülj közelebb
jó szorosan
érezzelek
százszorosan

ha az anyád
kezd keresni
úgysem talál
reánk senki

csöndben leszünk
időnk örök
ki-kilesünk
két sor között.


NOCTURNO

szép volt veled a tegnap este
lelkem a lelkedet kereste
homlokodon nevetett a hold
s a csillagok (sok pajkos kobold)
hol összeért álom az éggel
a titkomat ragyogták széjjel

most sűrű hó szitál és fázom
magamra terítem magányom.


CSILLAGOK KÖZT KIFESZÍTVE

Út lennék, hogy el ne tévedj,
Pirkadat, hogy velem ébredj.
Madár lennék, ha te dallam,
Dallanálak szakadatlan.

Ha te kés vagy, én a kenyér,
Kerék leszek, ha te szekér.
Ha te hal vagy, vízzé válnék,
Ha fa volnál, én az árnyék.

Lennék szemeidnek kékje,
A ruhádnak csipke-éke.
Lennék fájás, mosoly, s átok,
De sötét van, alig látok.

Kerestelek, s nem talállak.
Űzött vagyok, mint egy állat,
Ösvényt, csapást elveszítve,
Csillagok közt kifeszítve.


Dénes Előd - Nagy József Levente: Csillagok közt kifeszítve (yourube)

LAKÓTELEPI BLUES

itt lámpa ég és zene szól
ott sokan vannak egyedül
egy macska lustán araszol
s a tetőn kobold hegedül

itt az anya tűzhely mellett
ott hirtelen pofon csattan
csiklandós lány halkan nevet
tyúkról álmodik a kappan

itt fázósan bújnak össze
ott szó döngeti a mennyet
nővérét lesi az öccse
s tévé okádja a szennyet

itt a függöny be van húzva
ott éppen most vacsoráznak
szétnyílott az asszony blúza
egy erkélyről abroszt ráznak

itt sötét lett – lefekszenek
ott beszélnek telefonon
leckét ír a fáradt gyermek
beáztak a másodikon

itt a költő nagyot ásít
ott haldoklót búcsúztatnak
lent elment fent jött egy másik
adásban van a sok ablak

Dénes Előd - Nagy József Levente: Lakótelepi blues (youtube)


A KOLDUS

Egyik markomból a másikba számolom,
Amit aprópénzben adott a szánalom:
Pár jó szó, szelet kenyér, féldeci öröm,
És van egy biztos helyem kívül a körön.

Hűvös éjeken mindig arról álmodom,
Hogy az árva Isten alszik a vállamon,
Mert én vele lakom és ő velem lakik,
Megosztott magányban didergünk hajnalig.

A harmonikámat néha el-elkéri,
Éneke szomorú, de dallama égi.
Utcasarkon táncba visznek az angyalok,
S ilyenkor úgy érzem – talán boldog vagyok.

Dénes Előd - Nagy József Levente: A koldus (youtube)


BEREKSIRATÓ

emlékeimben áll még a berek,
a nagy fák alatt épp delel a csorda,
s a vízparton bóklászó emberek,
mintha mindenik ismerősöm volna.

a folyóban mosnak az asszonyok,
kivillan a keblük – hófehér márvány,
sulyok csattog, kacajuk elcsobog
és szétfecsegi titkukat a sármány.

itt göbbenő, ott egy súgó, örvény,
oly világ hol minden kiszámítható,
s amelyben a rend maga a törvény,
mit egyaránt ismer gazda és a ló.

hol vagy Maros ölelte félsziget,
Rozsnyai-berke, Udvarfalva éke,
horgászó suttyó, pancsoló gyerek,
első szerelem, bokoralji béke?

mindent kivágtak idegen kezek,
kékesen lángolt a fejszéjük vasa,
s a gyep helyén holdbéli kráterek,
hogy ez a táj többé ne legyen haza.

most mindenütt bűz van, kosz, műanyag,
mocsokban vigadó hangos társaság,
s a kifosztottnak szólni sem szabad,
mert sértő itt a múlt, s gyalázat, ha fáj.

üres a part – nincsenek emberek,
rég elvitték őket ringó csónakok,
emlékeim gyöngysora szétpereg,
s az égen egy fényes messzi pont zokog.


KISZÁMOLÓ

fűzek tölgyek fenyvesek
cinkék csízek verebek
ez csak táj s már nem haza
erdők mezők halmaza
utcák házak és terek
itt senkit sem ismerek
árva lettem nincs honom
de a kaput benyitom
emlékeim udvarán
derékig ér a csalán
régi írás a kövön
az új gazda nem köszön
szembejön és int nekem
de a szava idegen
a kutyája megugat
nem találom az utat
árokparton fakereszt
a pléhkrisztus kinevet
büszke zászló a hegyen
mért hagytuk hogy így legyen
a madár is mást dalol
elvétettük valahol
magasságos teremtő
nincs sehol a temető
itt már halni sem merek
kiszántják a testemet
az ég talán befogad
rátok hagyom sorsomat.


RÉSZBONTÓ

fele föld és fele égbolt,
félig távol, félig itten,
félig most van, félig rég volt,
fele köd és fele Isten,

fele csak rész, részben minden,
haragszol rám, szeretsz mégis,
az örömöm fele szégyen,
szívem megfagy, ha elég is,

mellettem, vagy velem szemben,
egészen, vagy csupán félig,
nélküled, vagy mégis ketten,
örökre, vagy másnap délig,

fele élet, fele ábránd,
ott egy haza, itt egy ország,
eddig Várad, onnan Ártánd,
a sorsomat széjjelhordták,

félig csöndben, mégis zajban,
félig ördög, félig angyal,
minden rendben, mégis baj van,
tele vagyok hiányoddal.


MINT HIMBÁLÓ LEVÉL

egy sóhaj – ami még hátra van
fonnyadt száron himbáló falevél
ki ég és föld között társtalan
kisiklott álom annak a remény

az elmúlás mindig vértelen
maradék létünket fújja a szél
kapaszkodik még az értelem
a lélek kész és csöndben útra kél

csak álom a kisiklott remény
annak ki ég s föld között társtalan
fonnyadt száron himbáló levél
a sóhaj és ami még hátra van

a lélek kész s csöndben útra kél
kapaszkodik semmin az értelem
maradék létünk fújja a szél
mert az elmúlás mindig vértelen.


HA ELMEGYEK

mit hagyok rád ha elmegyek
hiányomat vagy több teret
nevet mely egy fejfán korhad
örök éjben fogyó holdat

mit hagyok rád ha elmegyek
lehangolódott verseket
életem ecetes borát
húrok nélküli zongorát

mit hagyok rád ha elmegyek
a gaztól felvert kertemet
s benne sok tücsköt bogarat

a térdre roskadt házamat
– s a ronggyá mosott vászoningem
szemfedélként száll az égen


VÉGRENDELET

ha majd kiterítenek holtan
add reám azt a versemet
amelyikben a legszebb voltam
amikor megismertelek

szemfedőm legyen az őszi ég
varjak üljenek a fákon
sirasson meg sok kis semmiség
s rólam a csend prédikáljon

a szellő ökörnyálat lenget
rajta egy zsoltár száll tova
hantolj rám csillagokból mennyet
s fényt herseg Szent Mihály lova

öledben már hervad a katáng
dérként hull alá hiányom
virrasszon szemedben gyertyaláng –
ma még fájni fog az álom.

Dénes Előd-Nagy József Levente: Végrendelet (youtube)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése