Cseke
Gábor: Éppen
Éppen
kinéztem az ablakon…
az
ablak alatt megy egy
fekete
kutya
és
egy fekete lány
a
kutya lesunyt fejjel üget
szimatolva
keresgél
a
lány csupa szomorúság
Éppen
beléptem az ajtón…
… s
irdatlan csörömpöléssel
egy
korondi váza levetette magát
a
konyhában a szegről
amelyen
lógott –
megállt
bennem az ütő –
a
csörömpölést még ma is hallom
de
hol vannak a váza
cserepei?
Éppen
a Fellegvárra néztem…
…amikor
Gagarin átszáguldott az égbolton
de
akkor én még nem tudtam róla
nekem
a házunk fölötti domb is
elég
magas volt ahhoz
hogy
felnézzek rá
világűr
után sóvárgó
tisztelettel
Éppen
benéztem egy ablakon…
…nagy
plazmatévé szórta szineit
krőzusi
bőséggel s a hangsávon
csak
úgy harsogott a dús melódia
egy
férfi hajolt ki az esti sötétben
felizzott
cigarettája szívta szívta
arca
belevöröslött éjszakámba
jó
hogy nem én voltam
Éppen
a hajnali temetőhöz értem...
...amikor
rám köszönt egy madár:
ptyici,
ptyici –
harsogta oroszosan
mintha
csak kérkedett volna hogy ő a madarak
családjához
tartozik
madarak,
madarak
– tolmácsoltam magamnak
fecsegését
pedig lehet
csak
annyit akart mondani: pici
vagyok,
isten
teremtménye –
s
bizony mondom, öklömnyi se volt...
Éppen
egy kis melegre vágytam...
…s
a napfény, ím, csodaként megjelent –
vajon
másnak is ennyire hiányzott
az
elsinkófált téli kegyelem?
Mosolya
mögül rám se nézett –
az
idő siklik így tova –
mi
nézünk utána rendületlen,
mintha
nem látnánk többé soha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése