kilincs zörren küszöbön a vihar
felhőrongyokkal mindent betakar
örvénylik forrong őrjöng és süvit
űzött kutyaként élesen vonit
fát görnyeszt hajlit kéménybe dohog
felszaggatja a rozsdás bádogot
havat markol s vadul szemedbe hint
lekushad - aztán nekedront megint
verdeső cinkét ablakhoz teremt
pusztulj csak - neki semmit sem jelent
utánad nyúl és magához szorit
belédfojtva békétlen szavaid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése