2017. december 13., szerda

"Mihály király egy jobb Romániát érdemelt volna"

A "22" folyóirat interjúja László-Herbert Márkkal


2008-ban jelent meg a Pallas-Akadémia könyvkiadónál És mit mondanak a dokumentumok a király lemond(at)ásáról. Végjáték I. Mihály román király körül amerikai, brit és francia dokumentumok tükrében című kommentált dokumentumgyűjteménye, amely 2010-ben román nyelven is napvilágot látott, a Humanitas kiadó gondozásában. Ez év december 12-én Sabina Fati interjút készített a Kolozsváron született, fiatal, jelenleg Budapesten élő, a CEU levéltárában dolgozó szerzővel. (A kérdéseket tömörítve, a válaszokat szemelvényesen közöljük.)

Fent említett könyv szerzőjeként osztja-e a monarchista eszméket?

- Nem hinném, hogy monarchista volnék, viszont a kilencvenes évek elején hatással volt rám mindaz, ami Mihály király körül történt. Emlékszem az épületekre festett vagy a királypárti felvonulásokon hordozott szlogenre: "Monarhia salvează România", vagyis a Királyság Románia megmentője, de érzésem szerint, nagyon sok román ember túl sokat remélt a Királytól és általában a királyságtól. Vagyis, az I. Károly Romániába jövetele óta eltelt másfél évszázad után is még mindig azt hisszük, hogy valaki majd megmenti az országot? Miért nem tesszük ezt meg mi magunk? A romániai, decemberi fordulat utáni királypártiság amellett, hogy egy letűnt világ iránti nosztalgia élteti, egyfajta messianizmust is hirdet. Én viszont a korszerű demokratikus, világi, önálló és erős intézményekben hiszek a karizmatikus vezetők helyett, legyen az akár király is, aki erre vagy arra vezeti az országot.

Milyen szerepe lehet a XXI. században a monarchiának?

- Egyetemista voltam Torontóban, amikor William herceg és Catherine hercegnő Kanadába látogattak. Kanadai barátaim erősen lelkesültek voltak. Bármerre fordultak meg abban a roppant országban, utcára tódult emberek százai, ezrei fogadták a fiatal házaspárt. Számomra nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Királyság királyi háza - jelképesen - egyesíti nem csak az Egyesült Királyság állampolgárait, de a Commonwealth valamennyi nemzetét is. 1999-ben az ausztráliai népszavazás elutasította a köztársasági elnöki rendszer bevezetését és II. Erzsébet mellett tette le a voksot. Hollandia és Skandinávia királyi házai is alkalmazkodtak a XXI. századhoz: az uralkodók gyermekei közönséges iskolákban tanulnak, kerékpárral közlekednek a városban, a királyi családok viszonylag normális életet élnek. Politikai szempontból az európai monarchiák szerepe jelképes, ám vitathatatlan, hogy a nemzeti vagy általában az állami egység megtestesítői. A hatalomból kikerült királyi házak iránt bizonyos fajta állampolgári közömbösség tapasztalható, ami az utolsó uralkodó kihalásával még csak növekszik, a száműzetésben születet utódok pedig már képtelenek felszítani az emberek királypárti érzelmeit.

Mihály elhunytával lesz-e még valamilyen jelentősége a román Királyi Háznak, s milyen szerep vár Margit hercegnőre?

- Inkább nem válaszolnék e kérdésre, a következő hetekben-hónapokban még meglátjuk, milyen szerepet vállal a hercegnő és miként próbál annak megfelelni.

Hogyan bukkant /László-Herbert Márk/ a király lemondatására vonatkozó dokumentumokra?

Mihály király 1946-ban

- Teljesen véletlenül. 2005 nyarán a George Washington Tudományegyetem szervezte nyári tanfolyamon vettem részt az Egyesült Államokban. A tanfolyam utolsó napján meghívtak bennünket a marylandi College Park-i állami levéltárba, ahol a helyi levéltárosok segítségével egyénenként szabadon választott történelmi eseményre vonatkozó dokumentumokat tanulmányozhattunk. Már nem emlékszem, miért épp Mihály lemondatása ötlött az eszembe, de meglepett és fellelkesített az a tény, hogy az intézményben megtalálható a témáról (egyebek mellett) az akkori bukaresti amerikai nagykövet levélváltása washingtoni feljebbvalóival. Miután sikerült nagyjából mindent lefényképeznem, amit Mihály király lemondásáról ott találtam, felkerestem Londont és Párizst is, ahol az angol Foreign Office, illetve a francia külügyminisztérium irattárában az amerikaihoz hasonló iratokra bukkantam. Egy kolozsvári hazautazásom alkalmával megmutattam a dokumentumokat Horváth Andor professzornak, aki biztatott, hogy írjak róluk tanulmányt a Korunk folyóiratnak. E tanulmányból nőtt ki aztán a könyv...

Mennyiben igazak a Mihály lemondása kapcsán elterjedő mendemondák a király gazdagságáról?

- Az általam áttanulmányozott iratokból az derül ki, hogy Mihály királynak megengedték - egy 1948. január 9-i amerikai táviratból idézek - "hogy magával hozza minden személyes holmiját, értéktárgyakon, például műtárgyakon kívül." Meglehet, hogy Mihály királynak külföldi tőkéje is volt: ugyanabban a táviratban említés történik arról, hogy állítólag likvid tőkéje Svájcban 50 ezer dollárra és 200 ezer svájci frankra rúgott. Másokra hagyom, hogy eldöntsék, milyen gazdag lehet egy lemondatott és száműzött király, személyi holmijával együtt, likvid tőkéjével vagy anélkül.

Miért nézte el Moszkva, hogy egyik csatlós országában, mint amilyen Románia, a kommunisták hatalomra jutása után még egy évig fennmaradjon a királyság?

- ...Feltételezem, arra várt, hogy miután a politikai ellenfelek teljesen lejáratják magukat, a kivégzésükig menően leszámoljanak velük... A Maniu-perben 1947. november 11-én hirdettek ítéletet. Mihály király... 1947 november 12-én hagyta el az országot. Ha nem tért volna vissza Londonból, a monarchia akár már akkor megszűnhetett volna. Ám a király, kevéssel karácsony előtt, hazatért. Még néhány napba került, amíg "lemondott".

Vajon miért fordultak el, száműzetése után Mihály királytól a szövetséges hatalmak - talán mert "a mór megtette a kötelességét"?

- Igy is lehet mondani, de az eseményeket összefüggésükben kell tekinteni: a király lemondása után, amelynek aktáit Mihály látszólag szabályosan aláírta, még milyen hivatalos kapcsolatot tarthattak volna fenn vele a nyugati vezetők, méghozzá a már akkor körvonalazódó Hidegháború körülményei között?

1990 után volt még esély a szocialista tábor országaiban a királyság visszaállítására?

- Romániában semmi esetre sem. A decemberi eseményeket követő politikai elképzelések, amelyeket a Nemzetmentési Front dominált, a lehető leghatározottabban ellenezték a monarchia restaurációját. Bulgáriában Simeon király később visszatért miniszterelnöknek és felesküdött a köztársasági alkotmányra. Az egyetlen ország, ahol népszavazást tartottak a királyság ügyében, Albánia. A szavazás gyanús körülmények között zajlott, s a hivatalos eredmény nyilvánvalóan ellenezte Leka herceg visszatérését a trónra.

Utolsó kérdésében Sabina Fati azt tudakolta, hogy a posztkommunista korszakban felnövekedett kutató szerint vajon másként alakul-e Románia sorsa, amennyiben engedélyezik a király visszatértét?

- Kérdéssel válaszolok: ki engedélyezte volna Mihály visszatértét? A kommunista Ion Iliescu? A királyság 1990-es visszaállításának kérdése olyan történelmi csavar, amelybe nem kívánok belebonyolodni. Mindenesetre úgy hiszem, hogy Mihály királynak csak akkor kellett volna visszatérnie a trónra, amikor ezt az ország megérdemli. Másképpen fogalmazva, Románia azt kapta 1990 után, amit megérdemelt. Számos szabad választás zajlott le azóta és ugyanazzal a típusú politikai osztállyal maradtunk. A mi választásunk volt, megérdemeljük. Mihály király egy jobb Romániát érdemelt volna.

Forrás: a 22 cikke eredetiben itt olvasható

László-Herbert Márkról és könyvéről itt olvashat az urszu 2 blogon: Királyi végjáték

2017. november 28., kedd

Cseke Gábor: Hóhullásban Rafira gondolok…

Odakint lehullott az első hó, és még mindig hull, hull és hull…
De csak lentig történik ez, mert aztán odalent csak olvad, olvad, olvad…
Rafi Lajos jut eszembe, meg az ő sorsa, verse…

A szél odakint a térdén töri a fákat.
Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely.
Torkomban érzem a vágyat:
nyalintsak vele, egy pohárral.

Na jó, ez a Rafi Lajos-féle Güdüci február, de még csak november van, és ez nagy különbség, ilyenkor begyújtani, megtelik füsttel a ház, a meleg kipáráll a szabad ég alá, elillan, futhatunk utána!

Illusztráció Rafi Lajos összegyűjtött verseihez
Nem csak Rafi teleire gondolok, hanem az egész életére. (Sz. 1970-mh. 2013)
De a teleire, azokra különösen, mert biztos, hogy a teleket többszörösen is megsínylette.
De átvészelte.
Ameddig bírta cérnával.
Rafi Lajos, a güdüci rövidtávfutó.
Maratonhoz nem volt jó.
Azaz, lehet, hogy jó lett volna, de nem tartotta érdemesnek.
Szerette a futást, de a futás maga felőrölte (lásd: távfutás, vesszőfutás. Abból kimondottan elege lehetett!)
Ha tegyük fel, meg is futotta volna a távot, mármint a maratonit, kicsi a valószínűsége annak, hogy ő érkezik be a célba. Valaki más lett volna az, aki azt mondja: Győztünk!
És utána összeroskad.
Ha valaki tudni szeretné: Rafi már előtte, jóval hamarabb összeesett.
Lehet, hogy már akkor is volt benne, dolgozott benne valami zsibbasztó. De az is lehet, hogy nem.
Elzsibbasztotta őt az élet.
Güdüctől a nagyvilágig minden zsibbasztásra van beállítva. És maratoni futásra.
És – mindenáron győzelemre!
Mert ha nem győzünk, az is győzelem. A pürrhoszi.
Olyan mint a fagy. A negatív hőség. A tartósító. A fogva tartó. A húsba vágó.
A kemény legény. Akik mi sosem lehetünk.
Csakis negatív hőség idején.

Rafival jó lenne koccintani, így igaz – ez a korai havazás kimondottan koccintáshoz való idő.
De se koccintani valóm nincs, és nincsen Rafi sem.
Mire megismerkedhettünk volna, ő sietősen eltávozott.
Csak a versei vannak (de azok vannak!) amiket ki tudja, hányadszor lapozok fel a számítógép képernyőjén, a jóbarátok összegyűjtötte, a Ferenczi Attila megszerkesztette-előszavazta, a falustárs Kozma Csaba gondozta, a Polis kiadta (2017), Ferencz Zoltán és Siklódy Ferenc illusztrálta Halottként él az isten – összegyűjtött versek, zsengéktől a torzókig, a félbemaradt gondolatokig, meg néhány fotó, a napokban érkeztek címemre, kerülőúton, valamikor, még életében készítette róla és családjáról, környezetéről Gyergyószárhegyen a jó szemű (jó kamerájú) szomszéd hölgy, Carmen Tutunaru, aki most Skóciában fotózik, hiszen ez a mestersége, s most biztosan ott talált érdemleges megörökíteni valóra, de a korábbi fotói ugyancsak élnek, beszélnek, mintha a költő ma is itt lenne közöttünk, a közelünkben, a hölgy ezért is egyezett bele, hogy közreadjam őket, de valami méltó szöveggel.

Mi lehet méltóbb Rafi Lajos emlékéhez, mint a töprengő emlékezés e korán jött hóhullásban, most abban járok, hogy a képek alá keressek illő verssorokat Rafitól, mintha ő kommentálná ezt a kis albumot, én csak asszisztálok hozzá, olyan, mintha teli tölteném a poharat, a pohárnoka vagyok csupán, aki azt ügyeli, hogy ne maradjon szomjan a Vendég, és jól érezze magát, legalább most, amikor odakint negatív hőség közeleg, és neki már semmi gondja a világgal.

Vagy talán mégis?

Csíkszereda, 2017. november 28.


Carmen Tutunaru fotói: Rafi Lajos világa


Tudtam, hogy harc lesz,
s földhöz-vert leszek,
sejtettem, vég lesz, s elveszíthetem.
De nem gondoltam, hogy győztes leszek.

(Játék)


Bennem mindörökre levelek
zörögnek,
mert ez a furcsa ősz
átverte a lelkem:
harminc esztendővel,
gyönyörű viharral.

(Ősz 2002)


Elmegyek.
Elmémnek
nekidőlt
már a
bú.

(Őszi ballagó)

Hát, még tart az enyém
a fiatal élet.
Sírok, sötét rabod.
Hiába kérlek késve…
Csak végigmértél –
azóta kések.

(Béke a cigányoknak)


Lássam végig az álmaim
a csalódással egybevetve,
Sirasson meg egy feleség
egy kicsi, bolond nevetéssel.

(Kései remény)

Nézek a napra és
nézek a fűre.
Isteni rendelés
nekem ez.
Füttyentek egyet
a hajnali égnek,
és megint csak nézek.
Csak az ostorom érti
a sorsom!

(A pásztor)

A láz, mely benned éget,
égette életem.
Naiv voltál és bután bátor,
csak azt nem tudom fölfogni hirtelen,
hogy hová mélyedtél el, kis barátom?

(A láz)

Nem kell az asztal, a takaró.
Nem kell a kéz sem, a simogató.
Nem kell a szem sem, könnyesen.
Nem kell a gyerek sem, éhesen.

(Nem kell)

Uram, én hiszem, akár fent az égen,
földön is vannak csillagok.
Fényük, bár múló, meleget áraszt,
érettünk ragyog.

(Fohász)

Hogyha szemedbe néz a Nap,
mint hogyha megváltottál volna.
Foltozott napsugár a lét.
Mintha belőlem szakadt volna.

És mintha vére folyna bennem,
minthogyha minden örök lenne,
bennem folyik tovább.

S tudod, apám… mi
kortársak vagyunk.
Zuhan magányunk s nem
tudjuk hová.

(Drága jó édesapám!)

2017. november 8., szerda

Verses napló 2

Létrán ülve

létrán ülve
lóg a lábam
lefelé

könyvet lapoz
úri kedvem
tehetem

álmodom tán?
- betűk hullnak
szitálva

felmarkolnám
valamennyit
- hiába


Futottam egyszer…

futottam egyszer
már nem tudom miért

valami elől vagy
valamiért

vagy csak úgy ahogy a szél
szalad

s hirtelen felborzolja
a hajad

ő megteheti
hiszen szabad

2017. november 5., vasárnap

Verses napló 1

(Az idei halottak napja táján rámjött, hogy a napok hangulatát rendre rövid versbe foglaljam. Máig ennyi gyűlt össze belőlük...)

Sodorja, pödri…

sodorja, pödri, nyűvi a fagy a fákat
levelet morzsol, lombot szaggat, a világra támad
engem is meggyötör, míg dermedve nézem:
fényes páncélja miként von be egészen


Rajzszöggel rögzített

A templomajtó vedlett fáján
rajzszöggel rögzített
poros papírlapon
fakuló betűkkel
a működés rendje
istentisztelet ettől eddig
imahét ekkor és ekkor
adományokat itt és itt fogadnak

egy szó sem a feltámadásról


Jéghideg kripta

a feltört kriptában jéghideg
a lángot megfojtja a szél
ne sajnáld az öröklakót
– az reszket aki él


Borodat kimérték
Kőszegremetei barátom, néhai Sike Lajos emlékére

szárnyas pinceajtód
a világra ásít,
kéngőzös homályban
Lajosom, te állsz itt,

kezedben a kancsó
– újbor? óbor benne? –
némán rámköszöntöd,
ezzel is üzenve:

“Borodat kimérték,
tiéd minden cseppje,
míg az aljáig érsz,
életed van benne.”


Örökpasztell

pasztellhamvas szürke égen
nem is tegnap nem is régen
minden sima s egész télen
ólmos napok ingalját nézem


Magát görgető
Elekes Fricinek, szeretettel

magát görgető sziszifuszként
járom a lápot
hol van már a vágyott magasság

süppedő mélységekből
rángatom ki néha
magam

2017. szeptember 9., szombat

Szépkenyerűszentmárton és a (hely)nevek

Molnár Attila fotótörténész, régi nyomtatványok és fotográfiák gyűjtője és ismerője jelezte, hogy az interneten elérhető az EHA, ami nem más mint az Erdélyi Helynévtörténeti Adattár, Szabó T. Attila gyűjtései alapján, amelyhez egy interaktív névföldrajzi atlasz is tartozik. Az online kereshető oldalt szerkesztette Bárth M. János.
Ugyanakkor az oldalról letölthetők pdf formátumban a gyűjtés kötetei, erdélyi régiók szerint.
Kíváncsiságból, mindjárt megkerestem az egyik igen érdekes nevű mezőségi falu, Szépkenyerűszentmárton - feleségem szülőfaluja - szócikkét, már csak azért is, mert annak idején, egyetemi tanulmányaink során Ilonka a község helyneveiből készítette államvizsga dolgozatát, amit a szakemberek maximális pontszámmal értékeltek.

Szabó T. Attila ERDÉLYI TÖRTÉNETI HELYNÉVGYŰJTÉSE
9/B
Szolnok-Doboka megye

Szépkenyerűszentmárton
r. Sânmărtin


Elhagyott ház Szépkenyerűszentmártonban.
Fotó Cseke Attila
1622: (Széki ref. em. jk. 2. l.): Szent Marton; Az halom felett vagy[on] egi hold feőld; Vagion más Jarasban az ut mellett egi nagi hold feőld; Az Halom alatt egy feőld; Eh meszeőben egi hold; Pap Likaban kaszalo retth; Szombat Telke fele egy hőld [!] főld; Szyluasbannis egÿ hold feőlde.
1643 után/1770 k.: (uo. conscr. 199.): Szépkenyerŭ Szent Márthon; In Plaga Superiore: in Pruneto Szilvas dicitur (sz) vicini ab una parte rivus ab altera via publica; Est Pratum unum Egyháztova dictum. In Plaga inferiore est Jugerum unum ad locum Sátorhalom [Alább még egyszer Satorhalom alakban.] Est in pruneto, alias Mogyoros Juger[um] unum; Pratum unum est supra Tekenős vicini utrinque spineta et dumeta; In Ehmező (sz); in Almás, in fine termini Possessionis Sz. Márthon (sz); Ragásb[an] (sz).
1683: (Széki e. jk. 197.): Szépkenyerŏ Sz: Marto[n].
1687: (MúzBeth. 5472.): Szép Kìnyeru Sz: Marton.
1696: (EM. Lázár lt. Fasc. 75.): Szép kenyerŭ szent Marton.
1726: (MúzBeth. 5485.): Szép Kenyerü Szent Márton.
1730: (EM. H. Gál gy. Gr. Esterházy lev.): Szépkenyerűstmárton; egy nagy Erdő nevű Tőlgyes és Bűkkes Erdő… igen meg pusztúlt vólt hanem most három Eszetndoktől fogva tartatik Tilalomban; az nagy Szóló nevu̯ hegyben (szö.).
1736: (EM. conscr. XIII/1.): Szépkenyerűvásárhely; A nagyercsei jószágból szökött jobbágyok között; Laki Peternek fia T. ez elött Circ. Tiz esztendővel el szökvén… lakik Szép kenyerű Vásárhellyen. [Oláhvásárhely [?] Szépkenyerűsztmárton mellett.]
1754: (Hatfaludy): Szépkenyerűszentmárton; In Superiori Calcatura… vulgo Vicze fele vocata: La Kurmetura Czenti (sz.); La Kurmatura Viczi (sz.); In Miszaj (sz.); Horgos főld (sz.); La Keráre Viczi (sz.); Lá Pogyérejélye Kuthei [!] (sz.); Szupt Vii (sz.); Lá Méri luj Csontos (k.); La permenturilye cselye Suretzestyi (k.); – In Inferiori Calcatura vulgo Oláh Vásár helly vocata: Pe Válye Szimbouluj (sz.); La Gorgán (sz.); La Regáss [!] (sz.); De kite [!] [câtre] Oláh Vásárhely (sz.); Dupe Gredíny (sz.); Lá Rápó (k.); De kite [!] Fűzess in Gyelnyicze (k.); La Kokoserű (k.); – A Bagloys [n. Hegyben] (szö.).
1760: (EM. Kornis lt. 4. fiók V. 22.): Szép kenyerü Szt Márton; a’ Kaptáros nevezetü helység[ne]k felsö szélin, ’s a’ Varga Tetönek… egy részin.
1761: (uo. 23.): Szép-Kinyerū szt Márton; a’ Sŭrŭbeli nevezetŭ Szŏlŏ Hegynek a’ Falu felōl valo also szegeleti mellett; A’ Kaptáros nevū hellységb[en] lévŏ… vagy megaggott Fáju Erdōbōl irtatta egy szánto Fōld.
1769: (MNM. Erd. Fasc. 26. D.): Szépkenyerűszentmárton; … Szép Kenyerű Szent Márton…; Vineam: Bogjos (szö.); In Promontorio Bogjos nominato (szö.); Sŭrŭ Dombja (szö.).
Sylva…: Nagy Erdő… in vicinitatibus ab Oriente Czente, ab Occidente Sylvar[um] possessionis Szent Márton Communium Pad; A Septemtrione Szárhegy, a Meridie Agrorum Arabilium Szilvás Nominatorum exsistit (e.); Nagy Erdŏ (e.); Gábor erdeje (e.); Hegyes… versus possessiones Kŏtke, et Gyeke effunduntur (e.). in Platea Alſó Uttza (ház); in platea Allſó Uttza, Vicinitatibus ab Una Fundi Eccleſiastici, a Parocho Reformato inhabitati…; In longum excurrit in locum vulgŏ; Sūrū Oldala
nominatum… (ház). Agri… In Sup[eriori] Calcatura: Kuptáros…, in Vicinatibus ab Una fluii Kǒpataka, … (sz.); Hoſʒſʒu hely… (sz.); Éjſʒakban… (sz.); Mikó Élin (sz.). In Inferiori Calcatura: Halomnál…, in vicinit[atibus]… ab alia Eccleſiae Refor[matae] (sz.); Éjſzak (sz.); Széna fŭ alat Vicinit[atibus]… ab alia Eccleſiae Graeci [Ri]tus Unitae (sz.); Bogjos alat (sz); Czomboj [? Vagy Czombos] patakán in Vicinit[atibus] ab una ejusdem fluvii (sz.). Foeneta…: Kakas domb Vicinit[atibus] ab una Territorÿ O. Váſárhellyien…(k.); A Két patak Cſeréin (k.); Jábroczki rette (k.). Ecclesia Graeci Rritus Unitorum: A Latere poſsessionis Septemtrionali, in loco eminenti vulgo Sŭrŭ Dombja Nominato aedificata… Ecclesia Reformata: Pariter a Septemtrionali Possessionis plaga, in Colliculo eminenti, vulgo Bogjos alatt ex lapidibus exstructa…
1781 és 1791: (EM. Br. Perényi Imréné Gr. Eszterházi Borbála conscr.): Szépkenyerűszentmárton; Nagy Erdő (e.).
1795: (Hatfaludy): Szépkenyerűszentmárton; Szép Kenyerű Szent Márton; A Felső forduloban: A Falu felső végibe (sz.); a Csontos gödribe (sz.); La parou luj Csontos (sz.); Miszály v. Miszai (sz.); A Chilip Kutjánál (sz.); A Nagy Erdő alatt (sz.); A Ködke pataka (sz.); A Szöllök alatt (sz.).
Az Also Forduloban: Az Eh oly [n. h.-en] (sz.); Rágás (sz.); Eh mező (sz.); A Falu kertei mellett (sz.); A Szomboi pataknál (sz.); – Bogjos (szö., pszö., csepleszes, bokros hely);
A Molnáron felyűl [n. h.-ben] (k.); A Falusi nyilakba (k.); Szekeres mező (e.); a hegyes[nek n. h.-ben] (e.) [… tsak apro csépleses bokrokbol és cziherból áll]; A Két patak közt a Csere [n . h.-ben] (sz.).
1823: (ENM. Toldalagi lt. Eszterházi-bonificatio 761. kk.): Szép Kenyerű Sz. Márton; Felső Forduloban: Kertek megett sub pojáná Vintzi (sz.); Az oltoványban (sz.); Lá Sztanistye (sz.); Lá Fontiná luj Filip (sz.); Czigán Lázzánál (sz.); Szederjes mezein (sz.); Kőtke padján (sz.); Hoszszuba (sz.); A Domboknál (sz.); A Déllönél (sz.); A patakok kőzt (sz.); Szederjes mező oldalában (sz.); Szárhegy előtt (sz.); Padban (sz.); a Falu végén a rét mellett (sz.); Lá pojáná Vintzi (sz.); Lapuskás (sz.); Vizteí utnál (sz.); Nyergesné kuttyánál (sz.); a’ boldog Aszszony kuttyánál (sz.); In Szilosa (sz.); Sub Gyergyelo (sz.); Lá Teu pisti (sz.); Lá perou Gyorgyitz (sz.); A Cseresznyésbe (sz.); Méhszáj oldalán (sz.); A Szederjes mezőbe (sz.); Vintze pojánájánál (sz.); A rétbe a Déllőnél (sz.); Szárhegyen (sz.); Méjszáj oldalába (sz.); Az árok kőzt (sz.); Szár hegy alatt (sz.); A szőllők alatt (sz.); Tartza réte mellett (sz.); In Kosztelye meleinyilor (sz.); Intre perae (sz.); a varga hegy alatt (sz.) [Varga Isák zsellérnek is van itt birtoka.]; Fartza [!] réttyinél (sz.); In Lázurj (sz.); Dupe ’Sij (sz.); A Szilasi oldalon (sz.); A Tartza réttyinél (sz.); A Czentei ut mellett (sz.); Méj Száj oldalánál (sz.); pe pogyerej (sz.); A Varga Tetőn (sz.); Az erdő alatt (sz.); Lá Tyetri /: a Kősziklánál /: (sz.); A Szilasi oldalban (sz.); Kőpataka mellett a hoszszuban (sz.); a hoszszuba a Szőllők alatt (sz.); Kovek felett (sz.); A nagy erdő alatt (sz.); A Kaptárosba (sz.); A hoszszuba a falu végin (sz.); a’ falu végin a vármegye háza mellett (sz.); A Nagy erdő alatt az ut mellett (sz.); In Lazurj (sz.); pe Meleii [?] (sz.); A’ Kő patakánál (sz.); Szárhegy tetején (sz.); a Nátuj patakánál (sz.); Lá pereu luj gyorgyitzi (sz.); Lá Dimburelye (sz.); Sub ’Siélye helye
rumunyészk (sz.); a tartza réttyinél (sz.)… a’ patak… szomszéd[ságában]; A Varga hegyén alol (sz.); A pista tojánál (sz.); Szederjes mezején (sz.); Szilasba (sz.); In Dilmá Czentyi (sz.); A Köszikla felett (sz.); Linge ritu popi (sz.); a’ vitzei ut mellett (sz.); La Livadie (sz.).
Az Also Forduloban: A Kertek megett (sz.); Hideg kutnál (sz.); Szombai patak mellett (sz.); A halom alatt (sz.); Dupe gorgány (sz.); A pap réttyinél (sz.); Rágáson (sz.); A Baglyos alatt (sz.); Lá Gorgenyel (sz.); A szombai patakon (sz.); pe gorgány (sz.); A Szaboszlai Ferentz malmánál (sz.); Lá Dimbu Klompi (sz.); Lá Bartá Lupuluj (sz.); A hegyesbe (sz.); Bagjos alatt (sz.); Gyertyáros patakb[an] (sz.); A Széna fű alatt (sz.); Hideg kutnál (sz.); Lupuj Bartájánál (sz.); A Kertek mellett (sz.); A’ Vintze malmán alol (sz.); A Tegláknál (k.); Gyertyán patakba (sz.); éh mezöbe (sz.); Szaboszlaí malmán fellyűl (sz.); Sub pedurá lá Drumu Divitseruluj (sz.); A Széna fű hidjánál (sz.); Pe Flisztyik (sz.); A gorgányba (sz.); A Szaboszlai malmánál (sz.); A Vintze Malmán fellyűl (sz.); A Hegyesbe (sz.); Lá Akaszteu (sz.); a Kakas Dombon (sz.); A Vásárhellyi patakb[an] (sz.); in virvu gorgányuluj (sz.); Lá Cziglá Gorgányuluj (sz.); Lá Gorgányel (sz.); a Tekenősbe (sz.); a rágás gödribe (sz.); Sub Funátz (sz.); Az Ihojon [!] (sz.); A Bagjasban (sz.); Sub Bogyes (sz.); A Devecseri ősvénynél (sz.); az erdő alatt (sz.); a’ hideg kut omlásánál (sz.); Sub Funátze (sz.); A halom alatt (sz.); A Víntze malmánál az oldalb[an] (sz.); Lá Lázu Tyein [?] (sz.); Sub Funátz (sz.); A Füzesi ut mellett (sz.); A Kőzép Dombon (sz.); A malamnál (sz.); Klompa Dombjánál (sz.); Sub peregász (sz.); A Szomboi pataknál (sz.); A hideg kut gődribe (sz.); A Szilágyi Mihálly kertye megett (sz.); az Eszkon (sz.); Lá Gorgenyel (sz.); In pojén (sz.); Az Eszakban az erdő alatt (sz.); A Kerteknél a Devetseri ut mellett (sz.); Ihoj tetőn (sz.); Tul az Ihojon (sz.); A papi retnél (sz.); Ihoj megett (sz.); In Láz (sz.); A Kakas Domb végénél (sz.); La perou Szpojeli (sz.); Lá fontiná Sigi (sz.); pap jukába (sz.); a’ rétbe (sz.); Lá Hilbony (sz.); Az Ihojon innen (sz.); In helbánye (sz.); Sub Funátz (sz.); A rágás gődribe (sz.); A rágás tetőn (sz.); In vályá Zugásztruluj (sz.); Tyéna Lázzánál (sz.); A Szomboi [másképpen Szombat telke] patak mellett (sz.). Gyulafi hegybe (szö.); A Nagy erdőből, még pedig a Kis tőrés vagy az Eszak nevezet alatt lévő mellett a falu felől az aljából egyenesen az árok mellett ki a tetőig vagya Czentei hatarig; Kis törés vagy az Eszak (e.)… szomszédja… Délról a N. Devetseri határ szélle; A oláh Vásárhellyi patakb[an] (k.); A Nyilakban őrdőgős Fűzes felé (k.); A’ Sürübe (szö.); Kemény Anna Sajtojánál (szö.); Az Oláh hegybe (szö.); Nádas Kutnál (k.); a Füzesi uton alol a Kakas Dombon (k.); az Irotványba a Harangozoké mellett (k.); egy felől szomszédja Darabant Harangazo Győrgy; a vékony pusztájában (gyü.); a Gyulafi hegy alatt (szö.); a’ vékony pusztája mellett (szö.); A Kakas Domb tetején (k.); pap Csorgojánál (szö.); a Hágtsonál (szö.); – Puszta Kő Szirtok: A Bagjos… régen szőllőt miveltek, de a sok sebes záporok miatt a termő főld le mosodván ma tsak a kő láttzik; A Nagy erdő (e.); a Gödrökbe (k.); a Kakas Dombon fellyűl (k.); A Gyulafi hegy mellett (szö.); A Fűz kutban (k.); a pap réttye mellett (k.); a Nagy Irotványba (k.); Lá repo in gyelnitze (k.); A Vásárhellyi patakban (k.); a vékony kuttyánál (szö.); A vékony pusztája tetejébe (szö.); a’ Harangozo oldalon felyűl (k.) [A forrás a Harangozó család több tagját említi.]; ’Siga oldalában (szö.); A Csorgonál (szö.); Sub Funátz (k.); Lá Csegeri (k.); belső puszta hely vagyon a falu also végín a’ szőllők alatt; A Gyulafi hegy alatt az uj szőllők között (szö.).
1823/1852: (EM. Régi kincstári anyag XLVII. cs.): Szépkenyerű Szent Márton; in loco Szárhegy et Czígány írtovánnya (e.); lá Livadie (e.); lá Hegyes (e.).
1899: (MNM. Népr. Oszt. Könyvtára Semayer gyűjt.): Szépkenyerűszentmárton; utcák: Felső, Alsó és Temető; – In bágyis, Pe Gargán, Pe Rágás [!], In Funacz, La pereu sipojeli, Eszak, Pe Dosz, Gyalu Vargi, in Hosszuba.

1962: (Kerekes Róza V. éves hallgató gyűjtése. [E községben született és ott nevelkedett, paraszti szülők gyermeke.]): Szépkenyerűszentmárton helynevei: 1. Gòrgány [r. Gorgan] – sz.; A hegynek a falu felőli oldalát nevezik így. „Az nem Gorgány hanem Kaj” – szokta mondani egy bácsi, aki már meghalt. 2. Gòrgány teteje [r. Vîrvu Gorganului] – sz.; A hegy legmagasabb része. 3. Gòrgány megett [r. După Gorgan] – sz., k.; 4. Ci̮gla [r. Ţîglă] – k., sz.; „A törökök alatt megfigyelő vót” – ezért nevezik így. 5. Ci̮gla alatt [r. Sub Ţîgle] – sz.; Ci̮gla a tető; Ci̮gla alatt a hegy oldala. 6. A színafű higgyánál [r. Podul fînaţului] –sz.; „Nem volt soha híd, lehet, hogy volt.” 7. Dzsírcsán patakja [r. Valea jugastrului]; „A szombaji határbul ered; Ott volt gyércsán erdő.” 8. Flisztyik [r. Flistyik] –sz., k.; „Középdomb volt a neve.” 9. Tekenyös papak [r. Valea Techenyeului]; 10. Tekenyös [r. Techenyeu] – sz.; 11. Rágás [r. Răgaš] – sz., k.; 12. Színafü [r. Fînaţă] – k., sz.; 13. Jërtëvëj [r. Iertăvăi] – sz.; 14. Papjuka [r. Popiuka] – sz., k.; A református egyháznak volt itten főldje. 15. Papjukai patak [r. Părău Popliuši]; A patak Papjukából ere. A pataknak itt áthaladó szakaszát nevezik így. 16. Bàrtások òdala: Bàrta òdala [r. casta lui Barta] – sz., k.; A Barta [megkülönböztető név] családé volt ez a terület. Erdősszombattelkétől Szentmárton felé lejtő hegyoldal. 17. Ropo [r. Rapāu] – k.; A Szénafű egy részét nevezik így. 18. A gödreknél [r. La gropty] – k.; Hepehupás hely. A Szénafű egy részét nevezik így. 19. A nyilagba [r. În gyelnyic] – k.; „1848 után fel van nyilazva.” A szénafű egy része. 20. A sáncoknál [r. La šanturi] – k.; Gidres-gödres, árkos terület. 21. Gyòrgyòj kuccsánál [r. La fîntîna lui Gyorgyoj]; Ilyen nevű embernek volt itt földje. A kút ma is megvan, a körülötte levő területet nevezik így. A Szénafűn van. 22. Szurduk [r. Surduc]; A Szénafűn van. 23. Antal kuccsánál [r. La fîntîna lui Antal]; Antal nevű embernek volt itt földje. A kút megvan ma is. A körülötte levő területet nevezik így. A Szénafűn van. 24. Kokas domb [r. Cocašeni]. 25. Szölök megett: Vásárheji szölök megett; [r. După jii] – sz., k.; Vásárhelyi határokkal szomszédos terület. 26. Vásárheji patak [r. Valea Ošorhelului] – k., sz.; A vásárheji határokkal szomszédos terület. 27. Az akasztòfánál [r. La acastăi] – sz.; „Régen, régen akasztottak itt fel valakit.” 28. Színafü alatt [r. Su fînaţă] – sz.; A Szénafütől Poprétje felé lejtő oldal. 29. Pap riccse [r. Rîtu papii] – k., sz.; A református egyházé volt ez a terület. 30. Papriccseji patak; A Papjukai patak folytatása. 31. Pap màlmánál: Az alsó malamnál [r. Mara papii : Mara din jos] – k.; Vass István lelkésznek volt itt malma kb. 1916-tól 1951–52-ig. Már nincs malom. Alsó malomnak azért nevezik, mert a falu
melletti malom a Felső malom. 32. Kirci riccse: Kirci szilvafájinál – sz.; Kircinek [Szász János, meghalt] volt itt földje. Az országút mellett volt a fŏld szèlèn egy sor szilvafája. A fák ma is megvannak. 33. Lëkán uccsa [r. Drumu lui Lăcan] Ùtszabályozás. Ezelőt 5-6 évvel amikor csinálták az utat Lăcan Josif volt a szentmártoni Néptanács elnöke. [ma is ő a néptanácsi elnök.]; 34. A vince malmánál. – sz.; A Vincze családnak volt itt malma. „1848 után romlott el a malom. Vizimalom vót. Ma is vannak cüvekek a patagba.” 35. Rëgozák [r. Răgază] – k.; „Magyar neve Mózsi malmánánál. Vizi malom volt.” 36. Szakadások alatt [r. Su rupturi] – sz.; Szakadékos terület alatt lévő helly. 37. Szakadások – k.; Szakadékos, omladékos hely. 38. Fejǜl Szakadáson – sz.; A 37. fölött lévő hely. 39. Pojén patak [r. Părău poienyilor]. Pojénból ered. 40. Pojén [r. Poienyi] – k., sz., e.; 41. Klompa dombja [r. Dîmbra Clompii] – k.; 42. Fejül Klompa dombján – k., sz.; 43. Tyínya lázo [r. Lazu tyenyi] – sz.; 44. Klompa dombja alatt – sz.; 45. Iszak [r. Pă dos : Dos] – sz.; Régen Eszaknak nevezték. A falu déli részén található. Nem nagyon süti a nap. 46. Konc kuccsánál: A csòrgònál [r. La csurgău]. Koncz Jánosnak volt itt földje. A föld keleti vègèben van egy kùt, csorgó. A körülötte lèvő területet nevezik így. 47. Hidek kùtnál – sz.; Az itt lèvő kút mindig hideg, friss vizéről volt nevezetes. Ma már csak akkor van itt víz ha nem nagy a szárazság. 48. Hidek kù sánca – Papakocska. Ebben volt a kút. 49. Az erdo ́ alatt [r. Su pădure] – sz.; 50. Sztina [r. Stînă ] – sz.; 51. Szti̯na patakja. 52. Kèrtek megett [r. După gregyiny] – sz.; 53. Cigányok sikátòrjánál – k., sz.; Cigányok laknak itten. 54. Bál Tódòr sikátorjánál. – k., sz.; 55. A dungán fel [r. Pă dungă] – sz.; A hegy élet nevezik így. 56. Poján alatt [Su poiană] – sz.; 57. Az erdök köszt [r. Între păduri] – sz.; Két erdő közé beékelt szántó. 58. Lázurak [r. Lazuri] – k., sz.; 59. Puskás [r. Puşcaş] – sz.; 60. Puskás kert. Előző neve Kicsi Pista kercze, gyümölcsös volt. Miután tulajdonosa meghalt, neve is megváltozott. 61. Lázurak patakja. 62. Puskás patak. 63. A ko ́rtifánál – sz.; Volt itt egy vadkörtefa, ma már nincs. 64. Veres kuccsánál [r. La fîntîna lui Veres] Veres nevű embernek volt itt földje. A kút megvan. 65. Pap patakja [r. Părău papii] A református papnak volt földje a patak mellett. 66. Gyòrgyica patakjánál – sz.; 67. Az èrdo ́ alatt [r. Su pădure] – sz.; 68. Geci kuccsánál [r. La fîntîna lui Gheţi] – sz.; A kút ma is megvan. 69. A tónál [r. La tău] – sz.; Ma már nincs tó. 70. Jákob lázá [r. Lazu lui Jacob] – sz.; 71. Szárhegy alatt [r. Sub Gergeleu] – sz.; 72. Szárhegy [r. Gyergyeleu] – k., e.; 73. Centeji kùrmëtura [r. Curmătura tentyi] – sz.; Az erdőbe benyúló keskeny szántó cente fele. 74. Vicei kùrmëtura [r. Curmătura Fiţi] – sz.; Az erdőbe benyúló keskeny szántó Vice fele. 75. Nyelgesnékuccsa [r. Fîntîna lui Nyergeşhie] – sz.; Forrás ma is van. 76. Mërján dombja [r. Dîmbu lui Mărian] – k.; 77. Mërján dombjánál [r. La dîmba lui Mărian] – sz.; 78. Viceji útnál [r. La drumu Fiţi] – sz.; A Vicébe vezető út mellett lévő terület. 79. Vàrga hegy alatt [r. Sub Gyalu Varghi] – sz.; 80. Dilo ́ [r. Stanyiştye] – sz.; Itt deleltek a marhák. 81. Vàrga hegy [r. Gyalu Varghi] sz., k.; 82. Vàrga hegy òdala – sz., k.; 83. Plesa [r. Pleşa] – k. 84.; Kaptáros [r. Căptaroş] – sz.; 85. Kük viginél [r. Capătu ptyetrilor] – k., sz.; 86. Fejük küken [r. Gyasupra ptyetrilor] – k., sz.; 87. Szederes mező [r. Mălăiny] – sz., k., e.; Sok rajta a szeder inda. 88. Szederes mező òdala [r. Casta Mălăinyilor] – k.; 89. Szederes mező gödre [r. Grapa Mălăinyilor] – k.; 90. Szederes mező teteje [r. Vîrvu mălăinyilor] – k., sz. 91.; Cigánylázà [r. Lazu ţiganului] – k., e.; 92. Potka tójánál [r. La tău lui Potca] 93. Pë̮ durisánál [r. La pădurişe] – sz., k.; 94. Szilas – k.; Szólás: „Addig ijjen míg a küvek Szilazsba” – sok kő van a Szikasnak nevezett hegyben. 95. Szilas alatt – sz.; 96. A dombaknál [r. La dîmburelyé] – sz.; Több kis dombocska található ezen a helyen. 97. Küknél [r. Ptyetri] – sz.; 98. Kükköszt [r. Între ptyetri] – sz., k.; Köves, sziklás szakadék. 99. Kük patakja [r. Părău ptyetrilor] 100. Kaptáros patakja. 101. Hosszú [r. Hosuba] – sz.; [1848-ban itt Hosszuba dűlőt emlegetnek] [l. SzolnDob. VI. 433. és tőlem MNy:VII. 9.] 102. Pipok keresztyénél [r. La cruşa lui Pipok]. Sucin Ioan [Pipok] állított fel itt egy keresztet. 103. Tàrca riccse – k.; Már beépült. 104. Szölök alatt [r. Szub jii] – sz.; 105. Szölök gödre [r. Grapa jii] – k.; 106. Az òdalan [Pă castă] – sz.; 107. Kötke poggya [r. Pogyerej] – sz.; 108. Az olá hegy [r. Jiile ăi rumunyesty] – k.; Csak románoknak volt ezen a helyen földje. 109. Az urak szölöje – sz., k.; Ma már nincs itt szöllő, kipusztult. 110. Sürü – szö.; 111. Heksi : Heski [r. Heschi] – szö.; Valaki hajtatta ki a majorságot a szőlőből, azért lett heski. 112. Vincellérrit [r. Rîtu vinţelerilor] – k.; A szöllőcsőszöké volt erről a területről a széna. 113. A döktemetőnél. A döglött állatokat temették ide. 114. Bika òdala : Szölök òdala [r. Casta taurilor : Casta jii] – k.; Valamikor szőlő volt, kipusztult. Ma a szőlős rész a hegy lábánál van. A ki pusztult szōllőket átengedték a falunak, aki a bikát tartotta, azé volt erről a területről a széna. 115. Bogjas [r. Bogyis] – k., e.; 116. Bogjas òdala [r. Castá bogyisului] – k.; 117. Bejül bogjasba – sz., k.; 118. Bogjas alatt (r. Sub bogyis] – sz.; 119. Kü alatt [Su ptyatră] – sz.; 120. Hilbonyáknál [r. La hîlbanye] – sz.; 121. Szombaji patak [r. Valea Sîmboului] Erdőszombattelkéről ered a patak. 122. Szombaji patakba [r. În valea sîmboului] – sz.; A patak mentén lévő terület. 123. Gorgë̮ nyél : Kicsi Gòrgány [r. Gorgănyel] – sz., k.; 124. Gorgë̮ nyélnál [La gorgănyel] – sz.; 125. Dökkutnál – sz.; Nemrég ásott kút, amelyben a döglött állatokat égetik el. 126. Felúr patak – Palás, fehéres színű. 127. Malamnál [r. La mară] : A felső malamnál – sz.; 127. [Eltévesztett számozás a jegyzetben.] Fejül pë̮ nojan – Pë̮ noj gúnynevű ember háza mellett levő terület. 128. Ròka jukaknál [r. La găuri hăi gye hulpui] – e.; 129. Fejül a falun [r. Gyàszupra szatului] – l., e.; 130. A kopaszan – e.; 131. A csutkok köszt – l. 132. Hetyteteje [r. Vîrvu gyalului] – l., e.; 133. Zë̮ pogyák [r. Zăpāgye] – l., e.; 134. Kùrta útnál – l., e.; 135. Fazakas bokraji [r. Tufilyé olárilor] – l., e.; 136. Kicsi èrdő : Kájzer erdője – A nagy erdőtől külön lévő kis erdős rèsz. Kájzer mellèknevű emberé volt. 137. Tálos òdala [r. Casta lui Tálos] – l., e.; 138. Tálos gödre [r. Grapá lui Tálos] – l., e.; 139. Tálos kuccsa [r. Fîntîna lui Talos] – l., e.; Már nincs kút. 140. Centeji tònál [r. La tău Ţentyi] – l., e.; Összel és tavasszal megvan a tó. 141. Luptyistya [r. Luptyiştye] – l., e.; 142. Turistyél [r. Turistyel] – l., e.; 143. Turistyél dungája [r. Dunga turistyelului] – l., e.; 144. Szíp dzsep [r. Tyenyilor hăl mîndră] – l., e.; 145. Szíp dzsep dungája – l., e.; 146. Nagy Vádurak [r. Váduri] – e.; 147. Vádur [r. Váduri] – e.; 148. Vádur òdala [castá vádurilor] – e.; 149. Centeji domb [r. Dîmba Ţentyi] – e., l.; 150. Vádur patakja [r. Părău vadurilor]; 151. Centeji domb alatt [r. Sub dîmbá Ţentyi] – sz.; 152. Fë̮ zsét [r. Făget] – e.; 153. Pëdurisa [r. Pădurişa] – e.
Belső terület: 1. Àlsó ucca; 2. Fèlso ́ ucca; 3. Temeto ́; 4. Àlsǒ faluvíge; 5. Fèlso ́ faluvíge; 6. Patak : Nagy patak; 7. Nagy híd; 8. Fenék : Fundùj; 9. Gacsaszárucca [tréfás, cipkelődő]; 10. Palló; 11. Halam [itatókút]; 12. Itatòkut; 13. Az ivò; 14. A csòrgò; 15. A burtuka [r. La burtă = kút, melynek vizét paszulyfőzésre használják]; 16. A malam; 17. A szfát is a milicija : Az iroda is a csendo ́rsíg; 18. A szövetkezet : Hanygya [ritka]; 19. A magyàr templom; 20. Az iskola; 21. A román templom; 22. A kòrház; 23. A diszpenzár.

A dolognak csak egy a szépséghibája: az 1962-es dátumnál szereplő Kerekes Róza nem létezik: a helyes név Kerekes Ilona (és nem Róza!)- a többi stimmel. Kekeckedésnek tűnhet egy ilyen észrevétel egy ekkora volumenű forrásmunka mellett, de mert az adatbázis a nevek világában kíván bennünket pontosan elkalauzolni, a személynevek pontosságára is kötelező ügyelnie.

2017. augusztus 27., vasárnap

Verseim a Székelyföld folyóirat 2017 júliusi számában

Fekete Vince a szavának állt és a csikszeredai folyóirat idei júliusi számában az alábbi verseimet válogatta be, hozzá eljuttatott Koholt mesék cimű kötetem első változatából (a második, bővitett szövegváltozat azóta a Polis kiadóhoz került).


Cseke Gábor: Versek

NEM ÍROK LEVELET AFRIKÁNAK

Valamikor gyermekkoromban szívesen írtam volna
szerelmes levelet Afrikának
akit gyönyörű ébenfekete
afro-fizurás lánynak
képzeltem

de ugyanígy írtam volna
Lollobrigidának
két világszép kebel büszke
tulajdonosának

de nem tudtam a címeket
ahová leveleimet küldhetném
s a levélírás elmaradt

azóta jócskán
meggondoltam magamat

és nem írok levelet Afrikának
mert már odalett a szerelmi láz
és tudom: Afrikának mindegy
hogy egy levéllel több
vagy kevesebb

olyan sok testén-lelkén
a seb
hogy nem is törődik velem
de persze fiait-lányait
azért elküldi felénk
zenével tánccal
mindenféle bizsuval
reménnyel
mítoszokkal és istenekkel

már csak a sivatag hiányzik motyójukból
és a szavanna
az oroszlánbőgés
a Kilimandzsáró
és a szafari

no meg a gyémántmezők

de azok
túlságosan délen vannak
úgyhogy
végleg
lemondok róluk is


CSAK A SZŐLŐT

még roskadoztak a szilvafák
a szomszéd kertjében a szögesdróton
át kilestük miként hasadnak
boldogan a túlérett gyümölcsök
a férgek neszezését is hallani
véltük csak az a drót
csak a dróton azok a szögek
ne lettek volna különben
szívből utáltuk a szilvát mi
a szőlőt szerettük igazán


MÓKUSHAJNAL

mókus inal át hajnalomon
szökellve bátran könnyedén
akár egy dallam ütemébe zártan
hogy inal!
bokortól bokorig
a csönd tisztásán keresztül
az alig kiserkent tavaszi gyepen
futás közben még vissza-visszanéz
követem-e
nyomába szegődnék de jaj ha elijesztem
oly kedves törékeny
annyira önmaga
megfoghatatlan
talán ígéret
talán sosemvolt éjszaka
tébolyult álom emlékűzés
huncut varázslat
maga a menekülő szándék
volt nincs
a bujdosó bánat


MÁS BOLYGÓRÓL

eső pereg mintha valaki a kaput
verné félénk bizonytalan ütésekkel
kopp kopp kopp
itt vagyok ásít a közelgő
éjfél s nem kérdi beengedem-e jön
megkondítja az órát még motyog valamit
a kései vonatokról a kerítésen macska
képében fürgén átszalad majd szöszmötölő
sünné változik a villám fényénél a füvön
áll már a víz a tócsák hidegek a kerítés
árnya a falra vetül úgy osonunk egymás
felé dobogó szívvel hideg verítékkel a
 hónunk
alatt mint akik más-más bolygóról
szálltak alá


ÖRÖKMOZGÓ

jókora célcsomaggal a hónom alatt
indulok fölkeresni a Találmányi Hivatalt
hatvan esztendőm simán elszaladt
de még sose kerestem föl a Találmányi Hivatalt

sose késő biztatom magam és kérdem ott meg itt
merre vegyem az irányt mindenki bátorít
csak balra tessék aztán meg jobbra a harmadik
utca ott egy udvaron át egy fal résén átbújik

majd öt betonoszlopot számol meg nem négyet
nem is hatot ott előre megy ez a lényeg
és ahol az ablakokban oly derűsek a fények
akkor már közel járok és biztos odaérek

jókora célcsomaggal így hát felkerekedtem
a Találmányi Hivatalt ezennel célba vettem
csak mentem mentem szomjaztam és nem ettem
csomag a hónom alatt a hunyó nap megettem

nem mondom el mely kalandos utam volt
és a csomaggal közben mennyi baj volt
elértem végre a hivatali ajtót
ahol egy derék major domus parkolt

kifaggatott hogy mely járatban lennék
és hogy ki küldött kihez igyekeznék
mihez kívánjon sikert jószerencsét
szeretem-e a borsót meg a lencsét

válaszom csöppet se volt tétova
a Főnökhöz igyekszem s azért épp oda
mert ebben a pakkban van a Lényeg
amire aztán rájön a Védjegy

aztán egyszer csak ott állok balgán
a jólfésült hivatalvezető balján
aki a Főnökhöz diszkréten bevezet
elrebegi közben a nevemet

a Főnök felnéz és én akkor látom
hogy ő a gyermekkori jó barátom
és ő is megismer és nagy a vigasság
begyűl az egész hivatali tagság

pezsgő kerül és a dugók kilőnek
a célcsomaggal soká bíbelődnek
lefejtik bontják és mindenki nézi
milyen szerkentyűt hozott ez a „krézi”

mondom hogy örökmozgó nem várt meglepetés
az arcokra fagy a kaján nevetés
s azóta is csak figyelik igazat szóltam?
a masina jár meg nem áll jól van

2017. július 15., szombat

Zenés válogatás a Szürke rimek-ből

Előkerült a netről Szabó Zoltán (Kecskemét) barátonnak "macskaközi" videója, amelyben néhány darabot zenei kisérettel kiválogatott a 2013-ban született, kanadai Szürke rimek ciklusból. Jóformán el is felejtkeztem róla, de hogy kéznél legyen, most az urszu 2b-n is elhelyezem.

Ezúttal is köszönöm neki a figyelmességet!




2017. június 11., vasárnap

Antikvár (3)

 Önkéntes hajótörött


A Világjárók című könyvsorozat (Gondolat kiadó) egyik kedvencem. Igen szeretik az olvasók is - jó ideig alig lehetett beszerezni egy-egy darabját, akár használt könyv formájában is. Most meg? Garmadával szállítják be őket az antikváriumokba, válogatni lehet belőlük. 
De a hajdani népszerűség még munkál bennük: a körülményekhez képest még tartják a "nívót", legalább 5 lejt elkérnek értük. Így is megéri...
*
Alain Bombard: Önkéntes hajótörött (Világjárók 16./1964) című műve tárgya rendkívüliségével messze kiemelkedik a sorból; egy olyan kísérlet végrehajtására vet fényt, amelyben saját egészségét, teherbírását és tudományos premisszáit tette próbára, s amelyben a kísérlet végén - nyert. Kiindulópontja: 
"Már régóta érdekelt, meddig bírja az emberi szervezet a nélkülözéseket. Vizsgálódásaim meggyőztek arról, hogy az egyén néha tovább is élhet, mint azt a fiziológusok általánosságban lehetségesnek tartják.
Hosszú ideig alaposan tanulmányoztam a deportáltak, a hadifoglyok, a hiányosan táplált népek állapotát, de mint orvos, aki számára a gyakorlati alkalmazás lehetősége nélkül holt betű marad a tudomány, gyakran zártam le ezzel a kérdéssel elméleti kutatásaimat: Mire jó mindez?"

A hajótöröttek problémája azonban felébresztette benne az "alvó oroszlánt". Az izgatta: "Hogyan lehet megmenteni azt az 50 000 embert, aki évente a mentőcsónakokban pusztul el?"
Ez a szónoki kérdés közel száz éve hangzott el. A statisztika azóta jóval túllépte az évente tengerbe pusztultak akkori átlagát. Bombard kísérletei időszerűbbek mint valaha. És hozzájárulnak az emberi élet határainak az újrarajzolásához. 
"Legendák hajótöröttjei!" - vonja le kísérleti, majdnem életébe kerülő kalandja végén Bombard doktor a következtetést. - Én tudom, hogy nem a tenger, nem az éhség, nem a szomjúság okozta halálotokat, hanem miközben rikoltozó sirályok keringtek hánykolódó csónakotok felett, a rfettegés violt a vesztetek... Hamarosan bizonyossá vált előttem: a hajótöröttek legjöbbje jóval előbb meghal, semmint a fizikai és fiziológiai feltételek önmagukban véve halálossá válnának. Hogyan lehet leküzdeni a reménytelenséget, amely biztosabban, gyorsabban öl, mint bármilyen fizikai tényező?"
Erről szól, erre válasz ez a könyv, amit örömmel tettem föl a polcomra.

Holtak arca fölé


Bari Károly magyarországi cigányköltő első, két kiadást is megért verseskötetét kínálták a minap 1 lejért az antikváriumban. A csinos fekete, kötött és lakkozott borítójú, karcsú verseskönyv szerzője azóta gazdag életművet tett le az asztalra, amely nem csupán versekből, de tekintélyes fordítói tevékenységből, antológia-szerkesztésből és tudományos kutatásból tevődik össze. Számos kitüntetésben és díjban részesült életének 64 éve alatt, a róla szóló kritikai-elemző irodalom is igen tekintélyes. Verseit számos nyelvre lefordították. A múlt század hetvenes éveiben politikai tartalmú versei miatt meghurcolták, a legkeményebb börtönt (szegedi Csillag) is megjárta. Rekviem című verse álljon itt könyvjelzőül...

Bari Károly: Rekviem

Százholdas szívedben elfért a világ,
a napok lovai mégis tiportak rajtad,
héthatárba nyerítették bánatodat,
a szegénységet; tüskés ágai fölhasogatták
arcod, vérzett, lecsöppent a porba,
átszivárgott a gyökerek éjszakáján,
az idő csontjai is véresen ropogott.
Emlékszem, amikor apád meghalt,
éppen meszeltél, s te meszes kézzel
fenyegetted az istent, aki az ég
szürke ajtaja mögé zárkózott átkaid elől. 
Magadra maradtál. Szemeid vakablakán
belépő embersor rádröhögött, szoknyád
alá nyúlkáltak; megkövült kínoddal
szédelegtél közöttük. Gyermekeid is
elvágytak mellőled; a kenyér,
amit a szívedből törtél, már keserű volt,
hiába muzsikáltál a csend piros-hegedűin,
nem aludtak el többet rajta, mindegyikkel
elfutottak a vonagló utak, még árnyék-foszlány
sem maradt belőlük, egy elszaladt cipőfűző,
agyonfogdosott fénykép, de még egy hajszál sem.
Magadra maradtál anyám!

Most már csak azt várhatod, hogy a
por-koporsóban húsod falai szétomoljanak,
százholdas szívedben göröngyök táncoljanak,
és meszes ujjaid vas-dárdái az égre meredjenek.

Tolmács nélkül


Megjelenésekor elsiklottam fölötte - megszokott témának tűnt, amit tárgyalt -, most viszont egészen felvillanyozott. Nem a tény, hogy 1 lejért jutottam hozzá a könyvesbolt régiség-részlegén , hanem hogy az egykori mulasztást most könnyűszerrel pótolhatom.

Beke György Tolmács nélkül című, 1972-ben megjelent, több mint hatszáz oldalra rúgó interjúkötete (Kriterion, Bukarest) 56 interjút tartalmaz román és magyar írókkal a két nép közötti irodalmi kapcsolatokról. Önmagában a beszélgetőtársak listája is lenyűgöző, a zömmel a hetvenes évek elején készült beszélgetések jóval többről szólnak, mint a jelzett téma sugallná; nagyjából kikerekedik a könyvből a magyar és román irodalom egymással összeérő, egymásra hatással bíró vonulatainak története, a közvetítések motivációja, a közös szóértést befolyásoló értékcsere... És még nagyon sok minden, népeink történelméből, szellemi törekvéseiről.

Beke György párját rtikító irodalmi és szerkesztői munkabírása példa nélküli művet teremtett, s már a szerzői névsor is igen imponáló - még akkor is, ha hiányzik belőle a későbbi, az utolsó 40-50 év alakuló folyamatossága, az új irodalmi tolmácsnemzedékek tapasztalata. Íme a beszélgetések alanyai: Kós Károly, Franyó Zoltán, Victor Eftimiu, Molter Károly, Salamon László, Corneliu Codarcea, Avram P. Todor, Octavian Sireagu, Zaharia Stancu, , Illyés Gyula, kemény János, nagy István, Gheorghe Dinu, jancsó Elemér, Szemlkér Ferenc, Balogh Edgár, Mihai Beniuc, Emil Giurgiuca, Méliusz József, Gáldi László, Csehi Gyula, Mikó Imre, Kiss Jenő, Domokos Sámuel, Jékely Zoltán, Kemény G. Gábor, Gáll Ernő, Lőrinczi László, Létay Lajos, Köpeczi Béla, Domokos János, Veronica Porumbacu, Engel Károly, belia György, Nicolae Balota, Dorothea Sasu, Sütő András, Szász János, Bajor Andor, Constanin Olariu, Fodor Sándor, Dávid Gyula, Domokos Géza, Kányádi Sándor, Titus Popovici, Bodor Pál, Petre Salcudeanu, Bálint Tibor, Páskándi Géza, Gálfalvi Zsolt, Pomogáts Béla, Dumitru Radu Popescu, Láng Gusztáv, Veress Zoltán, Kántor Lajos, Szilágyi Domokos.

A váltakozó mélységű szövegek ma is tanulságosak, amennyiben leszámítjuk bizonyos kitételeikből a korszak kötelező szellemiségét és zsargonját, ha megpróbálunk a jelzett problémák mögé látni. Az biztos, hogy ma már erről a témáról egy egész más könyv születhetne. De az is biztos, hogy az azóta elsöprő többségben múltbeli emlékké vált klasszikusokat ma már senki se tudná megszólítani. Korfestő, adatközlő erényei miatt érdemes folyamatossá tenni e könyv tanulmányozását.
"Nem egymás gyengéit kerestem, hanem egymás erényeit, a közeledés, a megértés epizódjait, a testvériség igéit" - szögezte le kötetzáró önvallomásában a szerző. Magam is e gondolattal lapozom fel mindegyre könyvét, számba venni erényeit. 

Cseke Gábor